Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Feld István: Régészeti adatok a nyéki villák építéstörténetéhez

átvágó első kutatóárkában, a téglapadló alatti építési rétegben talált jellegzetes engobos edénytöredék segítségével a reneszánsz épületek építési idejének rögzítésére is kísérletet tett. Úgy vélte, hogy a budai várpalotában 1461-1480 között, illetve 1480 körül megjelenő jóminőségű városi áru nyéki előfordulása Garádynak a Mátyás-emblémás faragványokon alapuló korhatározását erősíti. Azt azonban nem vette figyelembe, hogy az idézett időpont csak e fazekastermék elterjedésének kezdete, az ugyanis a következő évtizedekben is rendkívül kedvelt volt a fővárosban és környékén.

3 Holl egyébként ugyancsak egyetlen építési periódusból eredeztette a lakópalotát. Ugyanakkor kísérletet tett a II. épület esetleges rétegeinek ismételt vizsgálatára is, az általa itt nyitott másik árokkal azonban nem járt szerencsével. Ezért megkísérelte a Garády által dokumentált rétegek és szintek értelmezését, felismerve, hogy a legalsó szintek nem egy pincéhez, hanem a korábbi építményhez tartoztak. Feltételezte, hogy jelentősebb szinteltérés volt a folyosó és a belső terek között. Az utóbbiak osztófalai későbbi eredeztetését cáfolva, a gyenge alapozást, a főfalakba való be nem kötést azzal magyarázta, hogy azok eltérő funkciót töltöttek be - felmenő részük fából készülhetett. Ugyancsak favázas szerkezetű, könnyű felépítményt tartott valószínűnek a II. épület, véleménye szerint már pontosan meg nem határozható alaprajzú előzménye esetében is. Ezt fűthették volna a Zsigmond- illetve Anjou-kori kályhák, sőt, véleménye szerint még ebben állt volna az újabban vitatott korú „lovagalakos kályha" egy példánya is.

6 A két villaépület Mátyás-kori eredeztetése már Garády első eredményeinek ismertté válása után általánosan elfogadottá vált a magyarországi művészettörténetírásban. Különösen sokat foglalkozott Nyékkel a hazai reneszánsz legjelentősebb kutatója, Balogh Jolán. Bár nagyszámú munkájában a feltárt faragványok datálásában kisebb eltérések találhatóak, alaptézise változatlan maradt. Felfogásának fő pillére a két Mátyás-emblémás kő volt. Alapvető jelentőségű adattárában úgy foglalt állást, hogy ezek „segítségével szétválaszthatjuk a Mátyás- és Ulászló-kori faragványokat." Ezt azonban meggyőzően nem tudta elvégezni, ami azért is érthető, mert nem volt módja az összes nyéki kőtöredék vizsgálatára. Ugyanakkor kísérleteket tett a villaépítmények, mint épülettípusok kapcsolatainak felderítésére is, az elég általánosan megfogalmazott itáliai előképek mellett előbb Pozsony, majd Buda felé kutatva.

7 Bizonyára az utóbi kérdés is foglalkoztatta Horler Miklóst, aki az 1970-es évektől építészként elsőként fordult a nyéki villák tudományos problémái felé. A közvetlen ok azonban az a részletekbe menő egyezés volt, amelyet korábban az általa kutatott és helyreállított simontornyai vár számos reneszánsz faragványa és a nyéki kövek között megállapíthatott. Úgy vélte, aligha képzelhető el egy-két évtizedes különbség a két építkezés között. Talán még jelentősebb azonban, hogy felhívta a figyelmét az épületeket műszaki alkotásnak csak ritkán tekintő - gyakran csak alaprajzokban, az. épülettől elszakított műtárgyakban gondolkodó - művészettörténészeknek és régészeknek arra, mit jelenthet a valóságban a nyéki villák feltételezett Ulászló-kori „befejezése" vagy „átalakítása". Véleménye szerint szerkezeti okokból egy loggia elemeinek, ajtóknak, kandallóknak - tehát mindazon nyéki részleteknek, ahol Ulászló címerei előfordulnak - már a munka megkezdésekor készen kellett lenniük, cseréjük kizárt, átfaragásukra semmi nem utal. Vizsgálatai alapján - amelyek azonban ugyancsak nem terjedhettek ki az összes kőleletre - az előkerült faragványok stílusban egységesek, jól beilleszthetőek az 1500 körüli időszak emlékanyagába, s épp az eddigi elméletek alapját jelentő két emblémás kő idegen a többitől. Kézenfekvő így a feltevés, hogy mindkettő a II. épület előzményéhez készült, s esetleg csak építőkőként használták fel azokat II. Ulászló építkezésén.