Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Árpás Endre – Emszt Gyula - Gálos Miklós – Kertész Pál – Marek István: Az ún. Budakörnyéki márga és jelentősége a magyar építészettörténetben

az üledéksornak jó feltárásai szinte az egész hegységben megtalálhatók (lásd a földtani térképet). Az üde kőzet ritkán vastagpados településű, gyakran rétegezett, átlagos szemnagysága a finomhomokos aleuritnak, kőzetlisztnek felel meg. Gyakori a kőzetben a néhány cm-es, ritkán fél métert is elérő homokos tufit és tufa rétegek betelepülése. A márga rétegek közötti mészkőbetelepüléseknél egyegy réteg (pad) vastagsága 50 cm körüli. Több szerző vizsgálata szerint (Dudich 1957, Boda-Monostori 1972, Báldi 1983, Kázmér\Q&2) a Bryozoás márga és a Budai márga mészkőtelepülései határozottan különböznek egymástól. A Bryozoás márgában foglalt mészkőbetelepülésekben jelentős mennyiségben fordulnak elő a partról behordott törmelékes elegyrészek (pl. kvarc, tűzkőszemcsék), valamint fontos a Gypsina nevű bekérgező foraminifera szerepe. A mészkő igen durva szemű, sok korall és tüskésbőrü töredéket tartalmaz. A Budai márga mészkőbetelepülései zagyözönös áthalmozással kerültek a márgába (ún. allodapikus mészkövek). A meszes törmelék szemnagyság szerint osztályozott, ennek megfelelően a bennük lévő ősmaradványok is szétosztályozódnak. Az allodapikus mészkövekre jellemző, hog)' agyagos rétegek közé települnek, alsó határuk éles, felső határuk elmosódó. A kőzetösszletekben megfigyelhetők a mállás különböző fokozatai. Boda - Monostori (1972) leírása alapján az első fokozat az, amikor a márga fellazul, finom rétegzettsége szembetűnő lesz, a levél-vékonyságú rétegek elválnak egymástól. A következő fokozatot a rétegek fellevelesedése, pikkelyes darabokra történő szétesése jelenti. A mállás utolsó szakaszában a pikkelyek is szétesnek, a kőzet agyagos jellegűvé válik, amely jól iszapolható. A márgasorozat nagymennyiségű - gyakran jó megtartású állapotú — ősmaradványt tartalmaz. A műemléki lelőhelyekről származó kőzetanyagok feldolgozása bizonyította, hogy a Budakörnyéki márgacsoport mindhárom kőzetváltozatát felhasználták faragásra. A márga előfordulások jellemzésére és a bányahely(ek) felkutatására nemcsak a jelenleg még fellelhető, nagyobb bányaüregeket, hanem a földtani viszonyok alapján feltételezett bányahelyek közelében levő feltárások anyagát is vizsgáltuk és értékeltük. A mintavételt kiterjesztettük a Budai-hegység északi részére (Üröm környékére), a középső részre (ami magába foglalja a Szemlő- és József-hegy környékét), valamint a teljesség igényével a déli részre (Budaörs térsége) is. A vizsgálódásnál feltételeztük, hogy a bányában annak idején nem nagyobb mélységekből fejtették ki a haszonanyagot jelentő márgát, így felszínközeli mintákból az eredeti kőzetváltozatokra talán jobban következtethetünk. A Budai-hegység északi részén a felhagyott Róka-hegyi és a ma is működő ürömi kőbánya kőzetanyagát vizsgáltuk. Ezen a területen a márgacsoport Budai márga tagja a felszínen nem található. A Bryozoás márga Üröm és Pilisborosjenő környékén a felszínen is megjelenik. A gyűjtött minták azonosító - elsősorban szemnagysági - viszgálata és a mállott, agyagásványosodott vulkanogén elegyrészekjelenléte azt mutatta, hogy az itt előforduló, partszegélyi kifejlődésű, bryozoás márga-szinteket faragásra nem használták. A Budakörnyéki márga kőzeteinek legjellegzetesebb előfordulásai a Budaihegység középső részére esnek. A feltártság itt is kismértékű, összehasonlító mintaanyagot sokszor csak munkagödrökben lehetett venni. Természetes feltárásból a Zugligeti úton, a Tündérsziklánál és a Martinovics-(Kissváb-) hegyen mintáztuk meg a kőzetanyagot.