Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Árpás Endre – Emszt Gyula - Gálos Miklós – Kertész Pál – Marek István: Az ún. Budakörnyéki márga és jelentősége a magyar építészettörténetben
A Budakörnyéki márga földtani-kőzettani viszonyai A földtani szakirodalomban több szerző foglalkozott a képződmények vizsgálatával. Ezek szerint e kőzetegyüttes főként a Budai-hegységben foglal el nagy területeket, gyakran a felszínre bukkan, mintegy 100 m-es összvastagsággal (Hofman 1871, Hantken 1875, Dudich 1957, Monostori 1973). Újabb vizsgálatok és mélyfúrásos kutatások alapján azonban a képződmény elterjedése (Balázs et al. 1981) a Balatontól délre 50-60 km széles sávban, a Budai hegységtől északkeletre pedig Rudabányáig a felszín alatt, fedett helyzetben követhető. A budakörnyéki márgasorozat rétegtanilag az eocén korban keletkezett, s az operculinás-nummulinás mészkőrétegek és az oligocén, ún. tardi agyag formáció között helyezkedik el. A márga elnevezés önmagában eg)' átmeneti üledékes kőzetet jelöl, a törmelékes (mállási jellegű) agyag és a mészkő között. Elnevezése a kalciumkarbonát és az agyagtartalom szerint más és más (az egyes szerzők szerint is eltérő), általánosságban használatosán: CaCG\3% a gy a g (törmelék) % kőzetnév 90-100 0-10 mészkő 80-90 10-20 márgás (agyagos) mészkő 60-80 20-40 mészmárga 40-60 40-60 márga 20-40 60-80 agyagmárga 10-20 80-90 márgás (meszes) agyag 0-10 90-100 agyag A fenti elnevezések csak szabad szemmel homogén kőzetre alkalmazhatók, s szövetileg el kell különíteni a szabad szemmel már látható, biogén kőzetalkotókat (pl. ősmaradványokat), illetőleg látható törmelékeiket, valamint az esetleg előforduló durvább kőzet- és ásványtörmeléket. A budakörnyéki márgasorozat összetétele és ősmaradvány-együttese a keletkezési körülmények (tengerfenék domborzat) szerint változik. Két alapvető változata, a Bryozoás és a Budai márga szabad szemmel alig vag)' egyáltalán nem különíthető el. A Bryozoás márga keletkezési helye sekély, oxigénben dús, mozgatott vizet jelöl (a bryozoa-telepeket alkotó mohaállat biotópja szerint). Gyakran ép, jó meg3. kép Bryozoás márga fénymikroszkópos szöveti képe; +pol (Bryozoa, foraminifera, vörösalga, echinoidea vázelemek)
