Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Réti Mária: Visegrád reneszánsz szobrászatának újabb kutatásai

mölcsök vaskos hengereled füzérben, egyenletes tömöttséggel összefogottak. A virtuóz faragásmód mély aláfúrásokkal alakítja ki a levelek és gyümölcsök formáit. Dalmata puttófigurái a széles szalagokat karjukra tekerve, a valósághű nehézkedéssel lefüggő girlandokat súlyos teherként tartják. A visegrádi kútlapok füzérei más karakterűek: lazán, könnyű csokrokba osztottak, melyeket csavart zsinór tart össze, s felfüggesztésükre elegendők a játékosan S-vonalban kanyargó és vékony redőkben fodrozódó, keskeny szalagocskák. Formaviláguk más, mint Dalmata műveinek tömör plaszticitása: a kút „sokkal laposabban" faragott, mestere „nem plasztikai tömörségre, hanem dekoratív eleganciára törekedett."

49 (13. kép) Az elosztás hasonlóságai ellenére a füzérek arányai mások. Ez ismét visszavezet a tabernákulumhoz, illetve annak firenzei elődjéhez, melyen hasonló füzérsor díszíti a homlokívet, mint arra fentebb már utaltam. (14. kép) Desidero da Settignano tabernákulumán hasonló elrendezésben és arányokkal, de nagyobb csokrokba kötötten ível a füzérsor, gyümölcseinek kialakítása rokon a visegrádi kútlapokon lévőkkel. Ezeken a formákat mélyen befúrva, máshol érzékletes felületmegmunkálással alakították ki, amint ez az almák és körték apró kocsányainál, a makkok érdes burkainál vagy a hüvelyből kidomborodó borsószemeknél látható. (13. kép) Desiderio hasonló befúrásokkal alakította ki a levelek alól kibújó gyümölcsök formáit, csoportfűzése azonban kötetlenebb, mint a visegrádi füzéré, ahol a gyümölcsök alatt a dombormű háttérsíkján 3-4 levél van, föléjük pedig 3-3 levél borul. A formai hasonlc>ság a részletek szigorúan kiszámított elrendezésével, merevebb komponálásmóddal párosul. A mesternév nélkül is bizonyos, hogy a visegrádi kút füzéreit faragó mester ismerte Desiderio da Settignano firenzei műveit és stílusát, ami - akár tanítványa volt, akár csak követője - hatott rá a kút elkészítésekor. A kutat több vezető mester irányításával az egész műhely közös munkával készítette, s egyes részletei más-más olasz mesterek stílusával hozhatók kapcsolatba: Giovanni Dalmata és a Márványmadonnák Mestere mellett harmadikként Desiderio da Settignano hatása is kimutatható. Ez annál figyelemre méltóbb, mert e hatás mindhárom jelentős visegrádi szoborműnél - erősebben vagy gyengébben - érezhető. A kápolna tabernákulumának mintaképe volt Desiderio da Settignano firenzei tabernákuluma, s egyes részleteihez hasonlók fedezhetők fel a Visegrádi Madonnával összefüggő, Tommaso Fiambertinek tulajdonított reliefeken, de a mester formakezelésének ismeretéről tanúskodnak a Herkules-kút ornamentális részletei is. A visegrádi művek — különbözőségeik ellenére - formailag kapcsolódnak Desiderio da Settignano alkotásainak plasztikai világához. Mindhárom szobormű esetében az analógiák, stíluskapcsolatok mögött felmerül a firenzei művész alakja, aki a quattrocento szobrászatában kimagasló művekkel hatott követőire, Mátyás ideje alatt e hatás is érezhető a visegrádi palota figurális alkotásain. Visegrád szobrászi művei a magyarországi reneszánsz művészet legfontosabb emlékei közé sorolhatók. Jelentőségüket növeli, hogy az elmúlt századok pusztításai csak nagyon kevés emléket kíméltek meg. A visegrádi palota megmaradt romjai és szobortöredékei alapján így is fogalmat alkothatunk az épületegyüttes egykori gazdagságáról és épületeiről, melyekről Oláh Miklós azt írta: „valóban királyhoz méltóak, annyira, hogy négy királynak tudott nyújtani egyszerre kényelmes szállást."

50 Az emlékek egymással való összefüggései, az analógiák és a többi művekkel történő összehasonlítások további kutatásokat igényelnek: a formai vonások és a felmerülő mesternevek összefűzik az emlékeket. Ezeknek a vonásoknak és kapcsolatoknak elemzése közelebb visz Visegrád s vele a magyar reneszánsz művészet jellegének megismeréséhez.