Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Réti Mária: Visegrád reneszánsz szobrászatának újabb kutatásai
Visegrád reneszánsz szobrászatának újabb kutatásai RÉTI MÁRIA A 1480-as évek első felében Mátyás király a visegrádi nyaralópalotát az itáliai reneszánsz művészet szellemében alakíttatta át, amelyről a legnagyobb csodálattal emlékeztek meg a kortársak és a szemtanúk, köztük Oláh Miklós esztergomi érsek. 1 A kevés fennmaradt szobrászati emlék közül a kutak és a kápolna faragványai a legépebbek. A kutak közül kettőnek a töredékeit ismerjük: a felső udvarban egy korábbi gótikus kút helyén épült oroszlános falikútét és az északi palota díszudvarán álló, vörösmárvány szökőkútét, melyet a hidraölő gyermek Herkules szobra koronáz. Tudjuk továbbá, hogy a gótikus palotakápolnát Mátyás reneszánsz díszítéssel és berendezési tárgyakkal gazdagíttatta. Ezüst sípokkal ellátott orgonáját az uralkodópár címerével ékített konzolok tartották. A kápolna berendezési tárgyai lehettek: a vörösmárvány lunettadombormű - az. ún. Visegrádi Madonna —, három oltár és egy szentségház, amint azt Oláh Miklós is leírta. A Madonna-domborművön és az orgonatartó karzat konzolain kívül a szentségház néhány darabja maradt meg, amelyek lehetővé teszik annak rekonstrukcióját, és segítenek a szobrászi stíluskapcsolatok tisztázásában. Ezek a darabok a következők: 1. Jobb sarok keretdarab: rövidülésben látszó párkány, fonatdíszes ívezetinditassál, alatta kazettás dongaboltozat részlete, valamint függöny lehulló szárnya. 2. Bal sarok keretdarab: hasonló elemekkel, a sarokháromszögben szárnyvégződés tollaival. 3. Az ajtó fölötti lunettamező töredéke: mezítelen felsőtestű férfialak, valószínűleg Vir Dolorum dombormű részlete. 4. Jobboldali, gyöngypálcadíszes ajtókeret szárnyas angyal félalak-töredékével. 5. Bal ajtókeret-sarokdarab: levéldísszel és a padlókockák perspektivikus ábrázolásával. 6. Alsó szegélydarab: az előző részlet folytatása, padlókockákra lépő, mezítelen bal láb bokáig látható részével. A töredékek a szentségház lényeges szerkezeti elemei, a róluk készült 1:1 arányú felmérési rajzok segítségével meg lehetett állapítani a méreteket, így megszerkeszthető volt a tabernákulum egésze, és kiegészíthető volt számos részlettel, melyeknek elemei megtalálhatók a töredékeken. A rekonstrukcióhoz az olasz qattrocento tabernákulumok segítettek. (1. kép) Az oltáriszentséget elzáró fülkeajtót kazettás dongaboltozatos csarnokot jelző, illuzionisztikus térábrázolás keretezte. Az ajtó fölötti lunettában a Vir Dolorum domborműve lehetett, a dongaboltozat homloksáyján négyes fonatú láncsor hú-
