Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Buzás Gergely – Lővei Pál: A visegrádi királyi palota Mátyás címeres kályhája

55. Schallaburg 1982. 397 (Kat.-Nr. 378.). 56. A visegrádi palota zárt erkélye párkányáról is ismert egy hasonlóan az oroszlán fejét ábrázoló címertöredék. A Gerébek címerében a koronából növő oroszlán háromszor vágott pajzstalp íölott helyezkedik el. A család címeréről: Csorna 1904. 122.; 1. még Geréb László erdélyi püspök címerkövét Gyalu várából, illetve címeres pecsétjét: Balogh 1985. 31. kép, illetve Bécs, HHStA AUR 1492. III. 7.; Geréb Péter országbíró pecsétje, 1496: Schallaburg 1982. 516 (Kat.-Nr. 551.); vingárri Geréb János 146l-es felirattal datált címere Erdélyben, a vingárdi (Vingard, Weingartskirchen) templom nyugati homlokzatán, valamint a szentély boltozatának egyik zárókövén, illetve a sekrestye egyik bordacsomópontján: Gündisch et al. 1976. 134, 155.; 46, 56, 58. kép. 57. A Mátyás-kályha budai és visegrádi előfordulásáról: Holl 1983. 202-203, 205. 58. A rombuszos pajzsot csak családi címerként ismerjük Ausztria területén: a Rordorffer család több sírköve mutatja a 15. század közepe tájáról és második feléből a salzburgi Sankt Peter kolostor temetőjéből [Walz 1867-1874. 92-95, 114.). Ebben a temetőben található egyébként egy sírkő az élével lefelé fordított szekercét mutató címerrel is, Wolfgang Waldekkeré, a 14. század végéről (Walz 1867-1874. 54-55.). Nagyon valószínű azonban, hogy esetünkben nem salzburgi kapcsolatról van szó, hanem a Mátyás-kályha rombuszos címere a Mátyás és III. Erigyes közti háborúskodásban - és így a nyugat-magyarországi határszélen, Kőszegen és Sopronban is - évtizedeken át jelentékeny szerepet játszé) Ulrich von Grafeneck ( + 1487) zsoldosvezéré: Haller-Reiffensteín 1992. 117-154.; Tafel 10-12. Ez az azonosítás esetleg további kéWetkeztetések levonására adhat majd alakalmat a kályha keletkezéstörténetére vonatkozóan. 59. Tamási 1987. 60. Tamási 1987. 4-6. kép. 61. Magvar Balázs 1473-as és 1484-es pecsétjét egyaránt jobbra lépő oroszlán látható: Siebmacher 1889/90. 387-388.; Taf. 290.; Magyar Benigna imakönyvében a Kinizsi-címer mellett szerepel a Magvar is, a bal (első sarokban lévő negyed napkorong felé ágaskodé) oroszlán képével: Siebmacher 1889/90. i. h.; Kódexek 1985. XXXII. tábla. 62. Pl. a sziléziai Tader és Ko túlin sky, a frank Truchses von Hennenberg, a hesseni Maisenbug, a svájci lm Staal családok, Siebmacher 1988. I. 67, 75, 102, II. 141, 203. tábla. 63. Siebmacher 1988. II. 220. tábla: a villachi címeren azonban a madárláb álló. 64. A Holl-féle V. csoport kályhacsempéi között: Holl 1958. 243 (1-3. típus); 61-63. kép; Holl 1990. 83. A forrásokból ismert a budai vár Zsigmond-kori címertornya is, amelynek igazából csak neve utal egykor talán több címert hordozó funkciójára, a leírások semmilyen további támpontot nem nyújtanak (Gerevich 1966. 67-68.). A Mátyás-kori emlékekkel aligha vetekedett címereinek számában. Csupán egy, az ásatások során a várpiac területén talált, vörös márványból faragott, oroszlános címertöredék kapcsán vetődött fel, hogy a torony díszéhez tartozhatott (Zolnay 1977. 21.). A Zsigmond-palota heraldikus reprez.entácic')járé>l röviden: Zolnay—Marosi 1989. 98. 65. Csorna 1889.; Marosi 1969. 34-35. 66. Henszlmann 1880. 153-155. 67. Möller 1913. XIV-XVL tábla.: Búzás 1990. 58-59 (212. jegyzet). 68. Héjj 1975.; Búzás - Lővei 1992. 69. Az egyes címersorozatok részletesebb elemzése: Búzás—Lővei 1992. 70. Kronológia 1981. 304, 305, 308, 311, 313.; A király ausztriai berendezkedéséről, kormányzatáról: Kubinyi 1992. 71. A további ausztriai tartományok címereinek jórésze megtalálható a lovagalakos kályhán: Ausztria, Bécs, Felső-Ausztria, Karintia, a Habsburg oroszlán, alighanem a széttárt szárnyéi, balra néző tiroli sas, melle előtt szalaggal (nem a sakkozott morva sas!); egyetlen pillanatnyilag ismert átfedés a stájer párduc. A lovagalakos kályha címereiről: Hol! 1958. 364.; 76-79, 81, 83-85. kép. 72. Bodor 1980. 13-16. kép. 73. Jobst 1908. 135.; Abb. 108. 113, 116, 120. 74. Oberösterreich 1983. I. 61; II. 190 (Kat.-Nr. 9.08.). 75. Oberösterreich 1983. 170-171 (Kat.-Nr. 8.24.). 76. Zykan 1981. 121. 77. Hausmanstetter Urbar 1. (Stifsachiv Klosterneuburg, Grundbuch 1/1 a) fol. 14.: Klosterneuburg 1984. 138 (Kat.-Nr. 212.): Abb. 33. 78. Triumphzug 1979. 58, 60, 68. tábla. 79. Triumphzug 1979. 63. tábla. 80. A kálvhacsempék budai változatait Holl Imre - a cseh címer alapján - 1469 és 1490 közé helyezte (Holl 1983. 203.). 81. Köszönettel tartozunk a munkánk során nyújtott szíves segítségért Kocsis Editnek, Tamási Juditnak és Tavas Imrének.