Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Buzás Gergely – Lővei Pál: A visegrádi királyi palota Mátyás címeres kályhája
nyok is. Ebből, valamint abból a tényből, hog}' a tetőcsempék között is találhatóak téglalap alakúak és háromszögletűek is, arra következtethetünk, hogy a kályha felső része a két végén félkörívesen záródó téglalap alaprajzú volt. Előkerültek olyan sárgamázas, félhengeres profilú csempeelemek is, amelyeket az egyes kályhacsempék közé helyeztek. Ezek között is van egyenes, valamint íves darab is. Ez utóbbiak minden bizonnyal vízszintesen helyezkedtek el. A töredékek száma nem túl nagy, így nem valószínű, hog} 7 minden csempesort ilyenekkel választották volna el. Elképzelhetőnek tartjuk, hog}' csak a felső csempesor felett, a párkánycsempék alatt helyezték el őket. Erre vall a sárga színük is, amely csak a kályha alján és az oromzatán, illetve tetején jelenik meg. A koronázó párkány íves és egyenes alaprajzra illeszkedő csempéi egyszerű kihajló profilúak. Felső peremüket díszíti csak egy indafüzér. A kályha oromcsempéi hátsó rész nélküli, áttört agyaglapok.Megtámasztásukat csak az aljukhoz hátulról csatlakozó nyelv szolgálta. Szamárhátíves keretük gazdagon profdált. Az ív belső oldalát két áttört orrtag díszíti. Magát a keretet zöld máz borítja, de az ívekre helyezett kúszóleveleket csak fehér angob fedi. A szamárhátív csúcsán alakították ki a keresztvirág szalagpárkányát, tetején pedig egy furatot, amelybe a külön elkészített keresztvirágot lehet rögzíteni. Előkerült néhány, méretében ide illő, mázatlan, terrakotta keresztvirág-töredék is. Az íves keret alatt egy címertartó angyal fél alakja helyezkedett el. Az angyal sárga mázas, az arca és a melle előtt tartott üres pajzs viszont mázatlan. Az oromcsempék között éppúgy, mint a kályha felső részéhez tartozó minden csempetípusnál, fennmaradtak egyenes és íves alaprajzú példányok is. Az oromcsempék szélesebbek, mint a felső rész testét alkotó fülkés csempék, de az íves alaprajzúak görbülete azonos. A görbület alapján pontosan meghatározhatjuk a kályha fölső részének szélességét. A hosszoldalakat a két félkörívű lezárás között egyenes csempék alkották. A tetőcsempék között háromféle típus található, és kétféle színváltozat. A téglalap alakú csempék zöldmázasak. Késő gótikus, halhólyagmotívumos mérműveik néhol szinte indaornamentikává alakulnak át. Az egyik háromszögletű tetőcsempetípust a téglalap alakúval azonos jellegű mérmű díszíti. Sárgásbarna mázas töredékei kerültek elő. A másik, vele azonos méretű, háromszögletű tetőcsempe-típus a lovagalakos kályha tetőcsempéje. Több, zöldmázas példányából maradtak meg töredékek. Valószínűleg a zöld és a sárgásbarna mázas tetőcsempék váltakozva helyezkedtek el egymás mellett. (7. kép) Készítéstechnikai megfigyelések A kályha több különböző csempetípusát azonos negatívból alakították ki. Ezek alapnegatívja a nagyobbik méretű, címertartó angyalos csempe. Ugyanebből a negatívból nyomták ki az alacsonyabb változatot is (5. kép), de a pajzs alatt a csempe alsó részét levágták. Az egyes angyalos csempék különböző címereket hordoznak. A töredékeken jól megfigyelhető, hogy a negatív pajzsán a dalmát címer szerepelt eredetileg, egyébként ebből a címerből maradt fenn a legtöbb példány. A többi címert külön negatívokból nyomták ki, majd még kiégetés előtt kivágták az eredeti dalmát címeres pajzsot a csempéről, és a helyére beragasztották a másikat. 2 '(6. kép) A címertartó angyalos csempe negatíyját használták fel az oromcsempék készítéséhez is. E negatívból kinyomott egyik pozitívból kivágták az angyal felső testét a címerpajzzsal és a szárnyait, majd belehelyezték az oromcsempe keretének modelljébe. Bizonyos apró finomításokat, átalakításokat végez-