Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Buzás Gergely – Lővei Pál: A visegrádi királyi palota Mátyás címeres kályhája

Végül pedig az sem elhanyagolható érv, hogy a lovagalakos körhöz tartozó csempék közül ezen a lelőhelyen csak a felsorolt csempék kerültek elő, márpedig ezek önmagukban nem adják ki egy teljes kályha csempekészletét. így kizárható az a lehetőség, hogy a közelben állt volna egy lovagalakos kályha is, és ezek a csempék belőle származnának. A kályha rekonstrukciója A kályhacsempék között több példányban kerültek elő egy négyzetes alakú, vastag, sárgásbarna mázas burkolócsempe-típus töredékei. Felületét erős plasztikája, négykaréjos mérmű díszíti, a közepén üres tárcsapajzzsal. A csempéknek nincs hátrésze, peremük rézsűs, mint a padlótégláké. Tömör falazat burkolására használták őket. Két lehetőséget vehetünk számításba: a kályha falazott padkájának vagy a kályha tűzterét a fűtőnyílással összekötő boltozatnak a burkolatát. Ez utóbbi kevésbé tűnik valószínűnek, ugyanis a burkolócsempék mérete nem egyezik meg a kályha alsó részét alkotó egyik csempetípuséval sem - azoknál nagyobb -, és színében is eltér tőlük: azok mind zöldek. Ennek következtében nem illeszthető be a kályha alsó részének csempesoraiba. Ha viszont a padkát burkolták vele, akkor önálló sorként jelent meg. A nagyobb méret annak lehet a következménye, hogy a padka szélesebb volt a kályha testénél. A szélességi különbséget hidalhatta át a leletből ismert, profdált lábazati párkánycsempe A kályha testének alsó csempesora nyilvánvalóan a legnagyobb méretű, négyzetes, zárt előlapú, oroszlános csempékből állt. A fölötte lévő sorokat címertartó angyalokkal díszített, alacsony, dongáshátú csempék alkották. (5-6. kép) Ezt az előkerült két sarokcsempe bizonyítja. Ezek angyalos teljes-, valamint erősen plasztikus növényi mustrával díszített, dongáshátú félcsempékből vannak összeépítve, sarkaikat üres, baldachinos szoborfülkék díszítik. A fölső csempesor egyetlen fennmaradt sarokcsempéje két teljes angyalos csempe összeépítésével készült. E szerint az egyik oldalon a csempék hálósán, a másik oldalon viszont kötésben voltak rakva. A fölső sarokcsempe élén terrakotta szobrocska áll, amely valószínűleg Gábriel arkangyalt ábrázolja, erre utal a kezében tartott hírnökpálca és mondatszalag. (4. kép) A negatívon alighanem megvoltak a szárnyai is, de a pozitívon ezeket még a kiégetés előtt levágták. A szobrok felett a csempe sarka ferdén volt lemetszve. Nem tudjuk, mi volt a lemetszésen, elképzelhető, hogy egy nagyobb szoborbaldachin, ennek azonban nem maradtak meg töredékei. Valószínűbbnek tűnik, hogy egy festett címerpajzs, amint az egy másik hasonló kályhán megfigyelhető a visegrádi palotában.

26 Nem került elő semmilyen töredék, amely a kályha vallanak borítására utalna. A legvalószínűbb, hogy csak egyszerűen tapasztva, esetleg festve volt a vállrész. E mellett szól egy töredék, amely az alsó rész felső sora egyik sarokcsempéjének felső lapjából maradt meg: itt a csempe tetejére egy újabb agyaglapot ragasztottak, amelynek minden bizonnyal statikai szerepe volt: a fölső rész hátrébb lévő csempéit tartotta, így nem volt szükség különálló csempékből álló váll kialakítására. Az is indokolhatta a vállrész egyszerűbb kiképzését, hogy szemmagasságnál magasabban helyezkedett el, így nem lehetett rálátni. A kályha felső részének testéhez négy dongáshátú csempetípus kapcsolható. Három közülük damaszkmintás háttér előtt álló, fegyveres ifjakat ábrázol, egy pedig az alsó rész címertartó angyalos csempéinek teljesebb változata. Az angyal lábát ugyanis a címerpajzs alatt, az alsó rész alacsonyabb csempéinél levágták. Mind a négy csempetípusból fennmaradtak íves és egyenes alaprajzra illeszkedő példá-