Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Balázsik Tamás: A csütörtökhelyi kettőskápolna
A csütörtökhelyi kettőskápolna BAIÁZSIK TAMÁS A csü tör tökhelyi (Spissky Stvrtok, Szlovákia) kápolna (1-2. kép) középkori építészetünk kimagasló értékű remeke. A szakirodalom lényegesen nagyobb teret szentel stiláris kapcsolatai kérdésének, pedig az épület típustörténeti vizsgálata is szolgálhat tanulságokkal. Tanulmányunk kísérlet, hogy néhány, speciálisan megválasztott szempont alapján átfogóbb összefüggésrendszerbe helyezzük középkori építészetünk eme jelentős alkotását. 1 A középkori szakrális építészet típusait tanulmányozva sajátos tagozódást figyelhetünk meg. Egyik jelentősebb csoportját azok az épületek alkotják, amelyek léte az általános liturgikus gyakorlat követelménye. A másik csoportba azok az építmények, létesítmények tartoznak, amelyek ugyan hasonlóképpen nélkülözhetetlenek, azonban az általuk kielégített funkció nem feltétlenül kap önálló építészeti megfogalmazást, illetőleg olyan funkciókat elégítenek ki, amelyeket az előző csoport épületei is elláthatnak. Ez azt is jelenti, hogy ugyanazon szükséglet alacsonyabb vag)' magasabb szinten elégülhet ki. A tagozódást úgy is tekinthetjük, mint ami bizonyos „határértékek" között valósul meg. Szemléletessé téve a jelenséget: ilyen sor egyik végletének tekinthető például az ebrachi (Oberfranken) ciszterci monostor Szent Mihály-kápolnája 1 , a másik végletet pedig bármely monostornak a halottkultusz szolgálatában álló Szent Mihály-oltára jelölheti ki. Az ebrachi kápolna képviselte végletnek, illetve annak az igénynek, amelynek megépülése köszönhető, megvan az a speciális sajátossága, hogy egyúttal a maximális szimbolikus telítettséget és az átlagon felüli építészeti minőséget is létrehozhatja az adott épülettípus keretében. Az ebrachi kápolna esetében az egymásra rétegződés a következőképpen érvényes: az épület a monostortemplom kereszthajójának északi oldalához csatlakozik. Rendeltetésének megfelelően - halotti kápolna - a lélekvezető, a lelkek jó és rossz cselekedeteit mérlegelő Szent Mihálynak szentelték. Ez a dedikáció összhangban van azzal is, hogy a karnerek reminiszcenciájaként szentélye - itt kapott helyet az alapító sírja - alatt ossariumot alakítottak ki, amelyből ajtó nyílik a szerzetesek temetőjére. A karnerek csontháza pedig dedikációik szerint az örök élet reményében meghaltak összességének, a „hívő lelkek"-nek a csontjait őrizte a feltámadásig. A kápolna kereszt alaprajza pedig a Szent Keresztre utal, melynek áldozata biztosítéka a „hívő lelkek" purgatóriumi tisztulásának és szabadulásának. Nem véletlen, hogy kereszt alaprajzot kapott a heiligenkreuzi (Alsó-Ausztria) monostor északi kereszthajószárához épített 13. századi Szent Kereszt-karner csontháza (és talán annak felépítménye is, melyet azonban a 17. században lebontottak). 3 Az ebrachi kápolna, három oltárának felszentelési időpontja szerint 1207ben legalábbis nagyobbrészt készen lehetett. Az egykor lettnerrel leválasztott ha-