Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Deák Klára – Tóth Mária: A hédervári gótikus kapu festett kövei

A hédervári gótikus kapu festett kövei DEÁK KLÁRA - TÓTH MÁRIA A vizuális művészetek hordozói a könynyű papírtól a nehéz kőig olyan anyagok, melyek műtárggyá alakulása csupa mesterségbeli aktusokon keresztül valósul meg. Ahogyan a középkori, vagy akár barokk oltár fafaragványait meghatározott szabályok szerint szigetelik - alapozzák festik - aranyozzák - lakkozzák, ugyanúgy pontos törvényei vannak az épület kőfaragványait befejező festés technikájának, sőt ezek a törvények közös nevezőre hozhatók. Különbözőségüket a fákon illetve a köveken alkalmazható kötőanyagok határozzák meg. Míg a fához a szerves ragasztók: enyv, kazein kötnek, a köveken a mész. Míg a fánál a kötés folyamata a száradás, addig a kőnél a mész kristályosodása. A falfestészet rokon kérdésével, a festett kővel a hédervári temetőkápolna gótikus kapujának restaurálása kapcsán foglalkozunk. (1. kép) A Győr alatt elvonuló török hadak martaléka lett a középkori épület. A szentély középkori falazatain kívül a 15. századból csak egy kapu maradt tanúja a gótikus templomnak. A kapu is másodlagos elhelyezésben, a barokk torony aljában, a templom nyugati, mai bejárataként maradt fenn. A Hédervári család és leszármazottaik a 17., majd a 19. században építették újra sírkápolnájukat. A kapu szupraportján a timpanonban egy Zsigmond-kori falkép töredéke maradt meg. Az utóbbi években, Siklós falképeinek felfedezése kapcsán alkalmunk volt több Zsigmond-kori falképet megvizsgálni. A Héderváron levő részlet vakolatának, a freskóbőrnek jellegzetes, fémesen sima felülete semmivel sem rokonítható. Jelen vizsgálatunk tárgya, a hédervári töredék okkersárga keretelésben, sötét háttér előtt ülő, glóriás alak kis részletét őrizte meg. A festmény vakolata megszakítás nélkül ráfordul az őt körülvevő, faragott kő keretre. Olyan töredékről van szó, amely mai formájában lényegesen eltér az eredetitől, és így titokzatos, elváltozott tanúja egy valamikori, jellegzetes, Zsigmond-kori festett kapunak. A kapu szerepe a középkori épületben kultikus jelentőségű, mint az oltár, vagy a pasztofórium, így festésére is nagyobb hangsúly került. A mai látszat: festett nyomok. A restaurálás feladata itt csak a konzerválás lehetett, de nem elégedhettünk meg ennyivel. Az anyagi megismerés természettudományos eszközeinek skálája napjainkban megannyi lehetőséget biztosít ahhoz, hogy vizsgálatokkal olyan információkhoz juthassunk, amelyek művészettörténeti, restaurálási jelentőségükben egyedülállóak. Bár a hédervári kapu esetében a restaurálás kiegészítésre nem törekszik, az elméleti rekonstrukció - analitikai vizsgálati eredményekre alapozva fontos forrása lehet a 15. század művészettörténeti kutatásának éppúgy, mint a festett kövek restaurátori ismeretének.