Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Marosi Ernő: Újabb Zsigmond-portrék

igaz-e öregkorára is, hogy Zsigmond szépsége a lágy stílus ideáljának felelt meg (ami az 1430-as években már egyet jelentene ódivatú megjelenésével), vagy együtt öregedett a stílustörténettel?

6 Erre a kérdésre ad választ az uralkodó egy újabban, Svájcban felmerült, kétségtelen biztonsággal azonosítható portréja. Tulajdonképpen nincs szó felfedezésről, a falkép, amelyről szó van, jó állapotban maradt fenn a sitteni Valeria székesegyházában a lettner keleti falán, a barokk stallum mögött. Két, összetartozó jelenetről van szó, olyan, a 15. században epitáfiumokon és donátorábrázolásokon általánosan és mindenféle műfajban elterjedt képekről, amelyeken a térdelő személyeket védőszentjük pártfogolja és ajánlja az égiek kegyébe. Ez a középső jelenet Valériában hiányzik, a két hozzátartozó kép azonban nemcsak megvan, hanem felirataik, címereik minden szükséges információt is hordoznak. A baloldali Wilhelm von Raron sitteni dékánt ábrázolja, mögötte Szent János evangélistával, a jobboldali Anselme de Faussonay, Valeria dékánja, patrónusa pedig Szent Zsigmond (1. kép) A festő is ismert. Mivel a freiburgi Peter Maggenberg számára a valeriai káptalan az ottani templomban végzett munkájáért 1435-ben 12 forintot fizetett ki, az ez alkalommal végzett munka nagy valószínűséggel azonosítható is a lettneren található freskókkal. Ugyanez idő tájt azonban Peter Maggenberg még 1. kép Peter Maggenberg: Anselme de Faussonay dékán és Szent Zsigmond, falkép, 1435 körül. Valeria (Sitten), székesegyház, a lettner keleti fala