Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

G. Lászay Judit: A szécsényi ferences kolostor oratóriuma

5. kép A megégett kőkeretes ajtó szárkövei a barokk cella felől; G. Lászay Judit felvétele csakúgy, mint az a tenyérnyi meszes vakolatdarab, amely a folyosóról befelé szűkülő káva maradványa volt. Belülről nem vizsgálható ez a szakasz, mert egy faliszekrényt helyeztek ide a 18. században - kihasználva az egykori ajtó nyílás helyét. A földszinti falazat nyugat - a kerengő - felől egybefüggő, egységes volt, erre soha nem volt nyílás. Úgy tűnik, most már eldönthető az alsó terem eredeti funkciója: a középkorban is sekrestyeként szolgált. Az emeleti gótikus helyiségnek, melynek első funkciója könyvtár, a legértékesebb felszerelési tárgyak biztonságos őrzőhelye lehetett talán, eredeti nyílásrendszere is rekonstruálhatóvá vált. A keleti oldalon két nyíláson kapott fényt. A jobb felőli in situ részletekkel előkerült eg)' kisméretű (80 cm magas), csúcsíves ablak teljes bal oldali kőkerete. A jobb kávát elbontották a nagyobb ablak kialakításakor. A bal oldalinak hiányzott a kőkerete, de a nyílás helye jól meghatározható volt a befalazás körvonalából. A terem ajtaja észak felől nyílt. A falközépi konzol mellett kibontottuk az erősen átégett, jobb káva kicsi darabját. Belülről csak ott vizsgálhattuk, ahol egy későbbi falfestés rétege hiányzott. A falszövethez képest nem másodlagos két szárkő a fal másik oldalán, a barokk cella felől láthatóvá vált. A nyílás küszöbének kis darabja is megmaradt. (5. kép) A fal sok átfoltozást, jobban és kevésbé jól látható fészeknyomot tartalmaz. Az ajtóhoz az épület északi fa-