Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Bodnár Katalin – Juan Cabello – Simon Zoltán: A zagyvafői vár kutatása
szem. Fala íves kiképzésű. Élesen metszett peremét agyaghurkából csavart díszítés zárja le. 67 II. tábla 6. (2. árok közepe, ciszterna melletti omlásból.) A háromszög alakú kályhaszem anyaga sárgásfehér, apró kavicsokkal soványított. Élesen metszett és behúzott pereméhez meredek fal csatlakozik. 68 A kályhaszemek készítését az előkerülési körülmények, valamint az ismert analógiák nyomán feltétlenül a 15. század közepére, illetve második felére kell, hogy helyezzük. 69 Fémtárgyak III. tábla 1. Csikózabla. (Avartól északnyugatra lévó, kisméretű objektum pusztulási rétegéből.) A zablakarikák az aszimmetrikus szárak végén ütött lyukban mozognak. A szárak egymásba kapcsolódó végeit hurokszerűen meghajlították. A darab a zabiák egyik legegyszerűbb típusához, tartozik, amelyet a mai napig is használnak. A kutatás ezt a formát későbbinek tartja, mint azt, amelyiknél a karikák egy simán visszahajtott, lapos hurokban mozognak/ 6 III. tábla 2-3. Lópatkók. (2. árok nyugati vége, falon kívüli omlásból.) Mindkettő töredékes. íves kiképzésű száraik vékonyak, enyhén visszahajlók. A mély szegárokban 3-3, szimmetrikusan elhelyezett, téglalap alakú szeglyukat ütöttek. A szárak sarkait visszahajllították, de ismerünk olyan darabokat, amelyekre a kiemelkedő - az esetek többségében szabálytalan gúla alakú - sarkokat külön kalapálták a szárak végeire. A zagyvafői két töredékhez hasonló formájú patkók tömegével kerültek elő késő középkori ásatásainkon. 71 III. tábla 4-5. Szíjcsatok. (A vártól északnyugatra lévő, kisméretű objektum omlásrétegéből, valamint 1. árok déli része, falon kívüli omlásból.) A kovácsoltvasból készült csatok téglalap keresztmetszetű szárai íves kiképzésűek. A test felerősítését szolgáló, rövid tüskék az egyik oldalszárra vannak erősítve. A tüske ezen végét hurkosra kalapálták ki. 72 III. tábla 6. Sarkantyú. (1. árok déli vége, a falon kívüli égett pusztulási rétegből.) Erősen töredékes, korrodált darab. A laposra kalapált, fokozatosan elvékonyodó szárakhoz szögben csatlakozó, lehajló és rövid nyaktag végén egykoron csillag alakú taraj forgott. A nyaktag felé fokozatosan kiszélesedő szárak hegybe ugró csúcsba találkoznak. A szárak feltehetően hurkosán végződtek (de nem lehet kizárni, hogy végükben lyukat ütöttek), amely hurok - a könnyebb felerősítés érdekében - kettős nyílású is lehetett. Annak ellenére, hogy a kutatás a rövid nyaktaggal és a szárak találkozásánál hegyes csúcsot formáló, valamint csillag alakú tarajokkal ellátott sarkantyúk kialakulását a 14. század végére teszi, úgy véljük, hogy figyelembe véve előkerülési helyét és körülményét - darabunkat a 15. század második felében használták. Ami persze nem mond ellent annak, hogy egy-egy típus hosszabb ideig is használatban lehetett. 73 III. tábla 7-9. Számszeríj nyílhegyek. (2. árok nyugati vége, falon kívüli omlásból, 1. árok északi szakasza, osztófalon belüli omlásból, III. szelvény, omlásból.) A darabok tömör kovácsoltvasból készültek. A vadászati célokat szolgáló nyílhegyektől merőben eltérő hadi nyílhegyek rombusz kersztmetszetűek. Hátsó végük köpüs kiképzésű. 74 III. tábla 10. Vállvért. (1. árok északi vége, falon kívüli omlásból.) Egyetlen vaslemezből készült, kagylószerűen domborított, a váll ívelését követő vért. A nyak felé eső szegélye egyenes, míg a kar felőli vége ívesen végződik. A vértet három szegeccsel erősítették a sodrony-, bőr- vagy szövetinghez. 75
