Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - I. Balatonkenesétől Tihanyig

retezett torony, tetején cseréppel fedett, kettős gúlasisak. Belsejében klasszicista szószékoltár, barokk és klasszicista padok, 1843-as keresztelőkút. 1843-1844-ben épült. (Műemlékileg védett. Szt István-templom, Rákóczi u. Árpád-kori kisebb templom falainak felhasználásával 1480-1481-ben Kinizsi Pál építtette késő gótikus stílusban. Bejárati homlokzatának barokk részletei a toronnyal együtt 1773 körül készültek. Az egyhajós és támpilléres, szokszögzáródású szentéllyel épített templomhoz a szentély északi oldalán eredetileg sekrestye is csatlakozott, bár az mai formájában a karzattal és a toronnyal együtt barokk. A hajó és a szentély felett kőbordás, késő gótikus hálóboltozat, a hajó és a szentély támpillérek közötti csúcsíves ablakaiban mérműves kórácsú ablakok vannak. A sekrestyébe vezető ajtó kőkerete reneszánsz tagozatokkal faragott, vállköves gótikus formát mutat. A szentélyben és a diadalív két oldalán gazdag faragású barokk oltárok állnak, északi oldalán hasonlóan kiképzett szószék található, amelyeket 1742-43-ban a veszprémi Schmidt Ferenc szobrász faragott. (27. ábra és 35. kép) (Védett műemlék.) Templomrom, Nemesleányfalu. A településtől nyugatra emelkedő dombon, a temetőben vannak az Árpád-kori, egyenes szentélyzáródású és egyhajós kis templom feltáratlan omladékai. A helyi hagyomány feltételezhetően egykori titulusa alapján nevezi szentjakabi romnak, az írott források hallgatnak róla. (Műemlékileg védett rom.) Pálos kolostor romjai a községtől nyugatra, a temető mögötti erdó szélén. Az 1959ben feltárt és 1960-ban kiegészített, rögzített romok a Kinizsi Pál által 1483 előtt építtetett kolostornak a maradványai. Nagyméretű és egyhajós, a sokszögzáródású szentéllyel azonos szélességű és támpilléres templomból és annak északnyugati oldalára épített, zártudvaros rendházból állott. Az egykor gazdag hálóboltozattal fedett templomból a szentély végfala maradt meg teljes magasságban, belsejében a kőbordás boltozat lenyomatával és indításaival, valamint a rendház felőli fal a diadalív csonkjával, a sekrestyébe és az udvart övező kerengőbe vezető ajtók nyílásaival. A rendháznak a templom szentélyéhez csatlakozó falai maradtak meg magasabban. Ebben a szárnyban volt a sekrestye, egy abból nyíló belső kápolna, valamint a kerengőből nyíló kolostori kápolna, ezt követően pedig a két helyiségből álló konyha. A rendház két másik szárnya és a templom hajója csak alapfalaiban került elő, a templom melletti előudvar kerítésével és annak sarkában a harangtorony alapozásával. A kolostor északi sarkától induló, fel nem tárt falak azt a gazdasági udvart jelölik, amelynek kőkávás kútja a mögötte levő erdőben látható. A vázsonyi pálos kolostor rövid életű volt, Veszprém várának eleste (1552) után felrobbantották a környék több kolostorával együtt. Maradványait részben a vár 16-17. századi építkezéseihez, részben a falu 18. századi újjáépítéséhez használták fel (40. ábra). (Védett műemlék.) Csepelyi templomrom és lakóházrom. Nagyvázsonytól északkeletre, mintegy három kilométerre fekvő kisebb facsoport jelzi a középkori Csepely falu templomdombját, rajta fallal kerített Árpád-kori templom és amögött a helyi nemes Csepelyi család kökúriájának romjai. Az egyhajós, egyenes szentélyzáródású kis templom először a pápai tizedjegyzékben szerepel a 14. század elején. A kőből épített lakóház egy három helyiségből