Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - I. Balatonkenesétől Tihanyig

században mindkét végére karzatot építettek. A nagyméretű ablakokat 1943-ban vágták falaiba. (Műemlékileg védett.) BALATONUDVARI R.k. templom. Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, román kori falusi kistemplom, nyugati oldalán klasszicista toldással és toronnyal. A nyugati főhomlokzaton félköríves vakolatfülkében foglal helyet a kapu és felette egy íves ablak, a főpárkányon háromszögű oromzat felett emelkedik az egyemeletes torony, tetején falazott gúlasisak A templom középkori voltáról írott adat nem maradt, de alaprajza és a legutóbbi tatarozása előtt déli oldalán kirajzolódó orom háromszöges, befalazott déli kapuja, valamint a padlástérben jól látható, faragott kőkockákból épített fala ezt egyértelműen bizonyítja. 16. századi török pusztítás után református templomnak állították helyre. 1754-től lett ismét katolikus, az 1838-ban kapta klasszicista részleteit. (Műemlékileg védett.) Ref. templom. Keletéit, homlokzati tornyos teremtemplom déli előcsarnokkal. Külsején sima sávok között höbörcsös mezők. A két íves oromzat közötti torony alatti bejárat és a felette levő vakablak körül copf vakolatdíszítés, törtívű párkányáról indul a kétemeletes, órapárkányos torony, tetején nyolcszögű falazott szószék. (Műemlékileg védett.) Temető, a r.k. templom mögött. Műemléki terület, hatvanhárom kőből faragott, szív alakú, ovális és szögletes sírkővel (32. kép). Kőfaragásban és helyesírásban meglehetősen járatlan helyi kőfaragók munkái az 1879 körüli, vörös mészkőből faragottak kivételével, amelyek veszprémi mesterek helyi hagyományt követő munkái. A temetőre jellemző sírkőformák, amelyek Balatonudvarin kívül másutt is megtalálhatók többek közt a balatonfüredi és a tótvázsonyi régi református temetőkben is, az 1790-es évektől száz esztendőn át voltak divatosak a Balaton-felvidéken. (Védett műemléki terület.) Védett népi műemlékei közül az Aprád u. 3. és a 4. számú, valamint a Kerkápoly u. 3., fésűs beépítésű, nyeregtetős és nádfedeles lakóházak a lényegesek, az utóbbi még füstös konyhás, előtte mellvédes, egypilléres oldaltornác van. BARNAG R.k. templom. Az egykori Németbarnag klasszicizáló késő barokk stílusú, egyhajós és egyenes szentélyzáródású, csehsüvegboltozatokkal fedett temploma, főhomlokzatából enyhén kinyúló toronnyal. Homlokzatain sima falsávok közt sima falmezők. A torony két szélén kővázákkal díszített íves oromzatból emelkedik ki, tetején órapárkány felett törtvonalú, íves bádogsisak. A község régi katolikus temploma, amely 1284-ben már létezett, 1721-ben a falun kívül, romokban volt. A mai templom elődjét 1730-1739 között építették festett mennyezetű hajóból és boltozott szentélyből állt, fa harangtornya volt, belsejében fakarzat. 1839-ben leégett, 1840-44-ben épült helyére a jelenlegi. (Műemlékileg védett.)