Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - I. Balatonkenesétől Tihanyig

terek építettek a jezsuiták megbízásából. Ez a sekrestyéből nyílik, falképe nyomán Szent Sir-kápolna. A már a múlt század végén is elhanyagolt, szerkezetileg rossz állapotú templom falai az 1940-es években megrepedtek ezért déli oldalára támpilléreket építettek. További romlásának megakadályozására 1966 és 1970 között állíttatta helyre és restauráltatta falképeit az OMF (37. ábra). (Védett műemlék.) Ref. templom, Vörösberény. Magas kőfallal kerített terem templom, déli oldalán bejárati toronnyal, a tornyon barokk hagymasisakkal. Támpilléres tornyának alsó szintjét és a templom belsejét csehsüvegboltozatok fedik Belső kialakítása és berendezése az 196668-ban az OMF által készített helyreállításból származik (28. kép). A középkori eredetű épület az Árpád-kortól kezdve sok szakaszban épülve nyerte el mai alakját. Az első, talán még 12. századi, egyhajós és a hajóval azonos szélességű, egyenes szentéllyel emelt templom volt, amelynek déli oldalára a 13. században azzal egybebontott újabb hajót és oldalszentélyt építettek. Emellé került a 15. században a déli torony. A Szt. Márton titulusú templom első említése 1297-ből származik a veszprémvölgyi apácák környező birtokain álló templomok Kenése, Máma, Sándor, Csittény és Padrag plébániáinak a veszprémi püspök joghatósága alól kivett anyaegyháza volt. Az ismételt török pusztítás ellenére sem néptelenedett el, 1618-ban protestáns kézen volt. A török kiűzése után az 1639-től birtokos győri jezsuiták visszafoglalták 1702-ben Ruch János és Schram György veszprémi kőművesekkel helyreállíttatták. Az 1704-től ismét és véglegesen protestánssá lett templomot 1739-ben vették körül lőréses kőfallal a reformátusok, hogy ezzel jelezzék a visszafoglalási kísérletek elleni elszántságukat. Ekkor került a körítőfalba a templom gótikus kapukerete. A templom első barokk helyreállítása 1745ben történt, akkor még festett deszkamennyezettel, s végül 1789-ben építették jelenlegi formájára, amikor belső falpilléreken három csehsüveg boltozattal fedték. A műemléki helyreállítás során a templom két végébe épített múlt századi karzatot lebontották, belső szintjét a középkorira süllyesztették csupán a román kori szentélyben hagyták meg karzat jellegű pódiumként. Homlokzatain, ahol erre lehetőség nyílott, bemutatták a helyreállítást megelőző kutatás során előkerült korábbi részleteket, ablakokat, az egykori szentélyben a gótikus fali fülke töredékét és a vakolatba karcolták a megelőző építési szakaszok határvonalait. (Műemlékileg védett.) Volt jezsuita kolostor, Vörösberény. A r.k. templomtól északra, két egymásra merőleges épület. Fószárnya egyemeletes, alaprajzában oldalfolyosós, helyiségei mindkét szinten boltozottak. A rövidebb végein ökörszem ablakos, barokk oromfalakkal lezárt épület homlokzatain sávos földszint felett vakolatsávok közötti, szalagkeretes ablakok sora ül. Gazdagabb kőkeretes kapuja a dél felőli harmadik nyílástengelyben van. Az északi szárny földszintes, alápincézett, udvari homlokzatán befalazott négyívű tornác húzódik. Építésének ideje ismeretlen. 1758-ban már állt, mint a győri jezsuiták berényi „kastélya". 1773-ban az uradalmi jószágkormányzó rezidenciájaként írták össze, és ekkor említették a régebbi épületet is, amely valószínűleg a 18. század második negyedében készült. (Műemlékileg védett.)