Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

A Balaton környékének építészete - A török-kor

Megbízható védelmet csak az őrséggel megrakott várak adhattak. Építésük erősítésük hamarosan meg is kezdődött. Az 1530-as években Veszprémet és Sümeget a püspökség és a káptalan jövedelmeiből Csoron András erősítette, 1534 után pedig a tihanyi kolostorból építtetett várat. Zalavár fallal övezett apátságát Nádasdy Tamás, Szigligetet és Somogyvárt Török Bálint építtette. Erősséget alakítottak a kóröshegyi és a csákányi ferences kolostorokból is (17. ábra). A János király halála és Buda elvesztése után alapjaiban megváltozott helyzetben a közös ellenség, a török elleni védekezés vált elsődleges feladattá. A várak jelentősége tovább nőtt. A terjeszkedő oszmán hatalom Esztergom, Tata és Fehérvár elfoglalásával 1543-ban elérte a Balaton környékét, sót Tihanyt elfoglalva, rövid időre be is nyomult oda. A várrá alakított kolostor visszafoglalására 1544 tavaszán a Nádasdy Tamás és Batthyány Ferenc vezette dunántúli királyi sereg kapott parancsot. A következő években Simontornya, Ozora, Tamási és Dombóvár elfoglalásával török kézre jutott Tolna megye, Somogy pedig közvetlen veszélybe került. A dunántúli rendek 1547ben a Rába menti Hidvégen tartott gyűlésen kerületi főkapitányt választottak állandó had fenntartását szervezték meg és elrendelték a dunántúli végvárvonal felépítését. A Balaton környékét ettől kezdve délről az árkokkal, földsáncokkal és palánkokkal hevenyészve megerősített várak védték köztük a középkori Kaposvár és Somogyvár, valamint Babócsa, a kastélyból alakított Gorösgál, Korotna, Endréd, Szenyér és Kéthely, a kolostorból lett Mesztegnyő, Csákány, Komár és Zalavár, a templom köré épített Fonyód és Szócsény. A tó északi oldalán Veszprém, Tihany és a magánvárból végvárrá lett Vázsony, Csobánc (18. ábra), Szigliget, továbbá az ugyancsak kolostorból épített Keszthely alkotta a védelem többszörös vonalát. Mögöttük középkori várak sora, Hegyesd, Sümeg Tátika, Rezi, a Zala-völgyi Szentgyörgyvár és Szentgrót állt. Az 1541 előtti belső háborúk majd pedig a török csapásai következtében gyorsan pusztuló Dunántúl nem tudta biztosítani a várak építéséhez, fenntartásához és felszereléséhez szükséges anyagiakat. A Buda eleste utáni országgyűlések ezért ostromolták a királyt, hogy pénzzel támogassa a várépítést. Az örökös pénzhiánnyal küszködő Habsburg-kormányzat azonban nem rendelkezett az ehhez szüksége anyagi fedezettel. A dunántúli, köztük a Balaton körüli végvárak fenntartási költségeit az osztrák tartományokra hárította, s a század közepétől Alsó- és Felső-Ausztria, Stájerország és a többi tartomány fizette a magyarországi végvárak építését és azok őrségét. A várak ennek ellenére kis létszámú őrséggel rendelkeztek, felszerelésük gyenge volt, az európai viszonylatban fejlett török tüzérség ostromának nem tudtak ellenállni. 18. ábra Csobánc vára, Ciulío Turco 1569-ben készített felmérési rajza