Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

A Balaton környékének építészete - A reneszánsz művészet kora

A reneszánsz művészet kora A Mátyás király által Magyarországon meghonosított itáliai reneszánsz művészet az ő korában olyan udvari művészet volt, amely a királyi központoktól távolabb lassan vert gyökeret. A Balaton vidékén reneszánsz építészeti emlékek csak töredékekben marad­tak fenn. A 16. század elejének építészeti képe az abban változatlanul tovább éló késő gótikával együtt ezekből a töredékekből rakható össze. A humanista műveltség hatására legelsőként a latin eredetű antikva betűk jelentek meg az épületek felirataiban. Ennek korai emléke a veszprémi Vetési-kő. A vörös már­ványból faragott féloszlopfót olyan latin feliratos szalagok díszítik mint a Szt. György­kápolna kapuzatának vörös márvány töredékeit. A rajta levő évszám szerint 1467-ben faragták A Szt. György-kápolna romjai felett emelkedő védóépületben látható Vetési püspök vörös márvány, egészalakos sírköye, amely azonban már a következő évszázad elejéről származik. A reneszánsz első nyomai a budai királyi udvarhoz közel álló, humanista műveltségű Vetési korában érkeztek tehát a Balaton környékére. A korai reneszánsz művészet másik terjesztője a Mátyás király udvarához tartozó, Balaton vidéki nagybirtokos, Kinizsi Pál volt. Családi székhelyén, Nagyvázsonyban az 1481-ben befejezett plébániatemplom vállköves, még gótikus felfogású sekrestyeajtajá­nak tagozatán található az első kimondottan reneszánsz forma. Az itáliai jellegű rene­szánsz művészet eddig ismert legelső emléke is Kinizsi nevéhez fűződik s ez a nagyvá­zsonyi kerubfejes domborműtöredék (10. kép). A művészettörténeti kutatás szerint Bu­dáról került Nagyvázsonyba, és a királyi udvar művészei közé tartozó, a Márványma­donnák mesterének nevezett Giovanni Ricci 1490 és 1494 között keletkezett műve. Na­gyobb dombormű töredéke, amely talán a vár kápolnáját díszítette. A nagyvázsonyi vár ásatásából további reneszánsz építészeti részletek főleg ajtókeretek töredékei kerültek elő. Ezeket Balaton környéki kőanyaguk alapján már helyi mesterek faragták Nagyvá­zsonyhoz hasonlóan másutt is találtak olyan kőből faragott reneszánsz ajtó- és ablakkerete­ket, amelyek a 15-16. század fordulójának évtizedeiben készültek és korábbi, középkori épületeket díszítettek Ilyeneket ismerünk a veszprémi várból, a vár alatti domonkos apáca­kolostor romjaiból, a csobánci és a sümegi várból, Keszthelyről, Somogyvárról. A Sümeg várának feltárásából előkerült korai reneszánsz keretdarabok arra vallanak, hogy ott 1500 körül építkeztek akárcsak Csobáncban. A keszthelyi múzeumban őrzött faragványok egy kőkereszt osztású ablakhoz tartoznak (16. ábra). A temető közeléből kerültek elő, ahol 1513-ban a város földesurainak egyike, Gersei Pethő Ferenc építtetett új kúriát a Szt. Miklós utcában. A somogyvári töredékek a kolostor már említett, 1508 utáni átépítésének emlékei. Egyes veszprémi, nagyvázsonyi és sümegi építészeti tagozatokat olyan kőből farag­ták, amelyek lelőhelye, bányája Budán található. Közéjük tartozik a nagyvázsonyi ke­rubfejes töredék mindhárom helyről ajtókeretek darabjai, több veszprémi, a székes­egyházból származó faragvány, köztük Beriszló Péter püspöknek a székesegyház al­templomában elhelyezett, 1525 után készült sírköve, egy oszlopszék fegyverek ábrázo­lásával díszített előlapja és egy nagyméretű, íves párkány részlete alsó felületén három­karéjos rozettával. A két utóbbi esetleg Beriszló püspök sírkápolnájának tartozéka volt. Anyaguk, a budai mészmárgának nevezett kő annak az olasz szobrászokból, a kófara-

Next

/
Thumbnails
Contents