Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
A Balaton környékének építészete - A gótikus stílus kora
A romjaiban is nagyszabású pálos kolostoron kívül Kinizsi építtette egy korábbi kisebb templomból Nagyvázsony késő gótikus plébániatemplomát is. Az 1481-re elkészült épület támpilléres hajóját és sokszögű szentélyét szintén hálóboltozat fedi. A vázsonyi építkezések hatása a közeli és a távolabbi környék művészetén mérhető le. Az 1480 és 1500 közötti időből a Balaton északi oldalán három olyan további templomról tudunk, amelyek a vázsonyiakkal azonos vagy nagyon hasonló alaprajzzal és részletképzéssel, nem utolsó sorban ugyanolyan rendszerű hálóboltozattal készültek. Közéjük tartozik az újjáépített salföldi pálos kolostor temploma, a zalaszántói és az elpusztult karmacsi plébániatemplom új szentélye. A késői gótika még számos falusi templomon hagyott nyomokat. Vörösberényben a középkori eredetű református templomban egy szentségház töredékei maradtak meg az Aszófó melletti Kövesdról egy egyszerűbb szentségházat őriz a tihanyi múzeum kőtára. Ugyanott található a Balatonfüredhez tartozó, elpusztult Siske falu templomából származó keresztelőmedence töredéke. A keszthelyi múzeum az ottani templom keresztelőmedencéjét őrzi ebből az időből. Nagyvázsony késő középkori építészetének hatása kereshető a vele szomszédos, egykori Csepely falu ásatásból ismert nemesi kő udvarházának részleteiben is. Az épület annak a három helyiségből álló lakóháztípusnak a képviselője, amelynek épségben maradt emléke a következő század elejéről származó alsóörsi udvarház és a századunk elején még meglevő vilonyai paplak volt, oromzatában az 1481-es évszámmal. Hasonló lehetett a palóznaki plébániaház, amelynek dongaboltozatos pincéje és annak kőkeretes félköríves kapuja az 1500 körüli időből származik. Kőből épített udvarházakat a 15. századtól sokszor említenek az írott források. Az arácsi nemesek kőházát már 1411-ben árok vette körül. Az Ányos család fajszi házáról 1434-ben azt jegyezték fel, hogy egyik szobája fából épült. Unyomi Miklós sümegi püspöki várnagy 1475-ben Szentbékkálán levő kókúriájához kert tartozott. A házak méretére jellemző adat, hogy 1496-ban a járási székhely Zalaszántón a törvényszéki üléseket egy jobbágyházban tartották. A falusi lakóházak középkori formáiról, méreteiről, elrendezéséről a Sümeg melletti, a 16. századi török dúlások áldozatául esett Sarvaly falu ásatása tudósít. Az 1969-1974 között ott folytatott feltárás során a település helyén egy egyenes szentélyzáródású templom, 17 lakóház, három gazdasági épület és egy műhely került elő. A kőből készített templomon kívül a házak kő alapokon, fából épültek, csupán a velük több esetben egybeépített, rendszerint a házak végéhez rakott pincék voltak kőfalazatúak. A lakóházak három-öt helyiségből álltak. A helyiségek a dunántúli parasztházak későbbi formáival megegyező módon külön-külön nyíltak az udvarról, volt azonban köztük olyan is, amelyben az ismert alsóörsi és csepelyi nemesi kőkúriák mintájára a ház két szélén elhelyezett szobát és kamrát középső pitvarból lehetett megközelíteni. A házak első helyisége rendszerint belső kemencés lakókonyha volt, amelyhez további lakó- és tárolókamrák csatlakoztak. A feltárt házak között volt két, egymásra merőleges szárnyból felépített, hajlított ház is. Az utóbbiak a jobbmódúak, esetleg nemesek lakóhelyei voltak. Ezekben a lakószoba és a konyha már elkülönült egymástól, a szobákban szemeskályha állt, sőt az egyik már tornácos épület volt. A Balaton vidékén a középkor végén jelent meg a máshonnan korábbról is ismert nemesi lakóhelyforma, a kastély. Ez az épület, amely a késői középkor felfogása szerint
