Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
A Balaton környékének építészete - Az államalapítás és a román stílus kora
A tatárjárás szomorú tapasztalatai alapján megindult várépítés első írott emlékei is a század második felétől maradtak fenn. A korábbi, a megyeszékhelyeken, Somogyváron, Veszprémben és Zalaváron további várépítésról Árpád-kori adatok nem szólnak. Annál több forrás beszél viszont új kővárak építéséről. 1260-ban IV. Béla király azzal a feltétellel adományozta az akkor még a Balaton vizében szigetként álló Szigligetet a pannonhalmi apátságnak, hogy azon várat építtessen. (6. kép) A két év múlva elkészült várat a király más birtokért magához váltotta. Csobánc vára építésének kezdetét látja a kutatás abban a kőházban, amelyet a diszeli nemesek és a Kesziben lakó király udvarnokok perében 1255-ben hozott ítéletlevél említ. A diszeli nemesek a Csobáncot az egész középkoron át kezükben tartó Gyulaffyak ősei voltak, s a vár 1272-ben már valóban állt. Tátika helyén volt vár a tatárjárás előtt is. Szintén Tátikának nevezett birtokosa e várból rabolta ki a tatárjárás idején a szomszédos falvakat, köztük a veszprémi püspökséget is. IV. Béla király ítélete a várat Zlaudus veszprémi püspök kezére juttatta, aki 1248 és 1256 között újjáépíttette a hegy peremén levő régi várat és csúcsára újat emeltetett. Zlaudus püspök vagy valamelyik utóda építtette az először 1301-ben említett sümegi várat. A tihanyi Cúcs-hegyen 1267 előtt valószínűleg a király, Hegyesden a század vége felé az Atyusz nemzetség, Rezi felett a környéken birtokos Pécz nemzetség építtetett várat. Az Árpád-kori várak közül Sümegen és Szigligeten végeztek régészeti feltárást az elmúlt évtizedekben. Ezek eredményeiből, az egyes várak alaprajzából és régi ábrázolásaiból, valamint a magyarországi várépítés ismert általános történeti fejlődéséből rekonstruálható, hogy az ország többi részéhez hasonlóan a Balaton környékén is kőfallal körülvett tornyokból álltak az első kővárak. Ilyen volt Sümeg és Tihany vára, és valószínűleg Hegyesd és Rezi is. Szigligeten a hegy legmagasabb pontján elhelyezkedő kisméretű toronyhoz palota, ehhez újabb torony csatlakozott, ahogy arra a vár Giulio Turco olasz építész 1569-ből származó rajza alapján következtet a kutatás. Az egy szinttel alacsonyabban álló várudvarban kápolna volt. Egy 19. század eleji rajz, amely Tátikát még magas falakkal ábrázolja, ott is tornyot és mellette palotát ábrázol. A kővárakon kívül jórészt földsáncokkal kerített, kisebb Árpád-kori várak is ismertek a Balaton környékén, ezekről azonban a történeti adatok nem szólnak. Ilyen a Papkeszi határában levő Kalaposvár, a Monoszló melletti, egyes szakaszain kőfallal körülvett Hegyestő, valószínűleg a szigligeti Óvár, a fonyódi Felsővár és a legújabb régészeti kutatások alapján felfedezett kis sáncvárak a Zala menti, balatonmogyoródi Pogányvári-szigeten és Zalaszabar határában. Az országban mindenütt megtalálható, történeti adatok által meg nem határozott, kisméretű középkori sáncvárakra a közelmúlt régészeti kutatásai irányították a figyelmet. Építésük kora, pontos rendeltetésük a magyarországi várépítészet történetébe való elhelyezésük ma még vita tárgya, az azonban valószínűnek látszik hogy a na gy kővárak mellett, esetleg azokat megelőzve, a kisebb birtokú nemesség fából, földből emelt menedékvárai voltak.
