Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Műemlékek - III. Keszthely és Sümeg környéke
Népi lakóépületek, Arany János u. 52. és Zrínyi u. 65. Múlt század eleji falusi házak, az 1816-ban épített Arany János utcai ház hosszoldala előtt pilléres tornác áll. (Védett épületek.) Szt. Mihály-kápolna. A Balatonba nyúló domb hátán, egyhajós, félköríves szentélyű, kisméretű épület, főhomlokzata felett nyolcszögű toronnyal, homlokzatain romantikus architektúrával. Helyreállítást megelőző, 1969-es feltárásának eredményeiből vált ismertté, hogy középkori eredetű, a 17. század elején és a múlt század második felében átépített, bővített templom. Szentélyének a mainál alacsonyabb, egykori boltozatai fiókjainak ívmezóiben 1622-es évszámmal megjelölt növényi ornamentikájú festést találtak. Romantikus átépítése 1870-ből származik. Körülötte vastag kőfalak és gerendapalánk nyomai kerültek elő, amelyek az 1560-as évektől itt állt, egykori kis vár maradványai. (Műemlékileg védett.) Helikon Taverna, volt Festetics-présház. A Balatonra néző homlokzatán négyoszlopos, kontyolt tetejű épület dongaboltozatos pince felett emelkedik. Eredeti beosztásában az oszlopos tornác mögött nagy teremből, emögött a vincellér lakásából és présházból állott. Jelenlegi beosztása étteremmé és borozóvá alakítása idejéből származik. Környező szőlőbirtokára 1820-ban építtette Festetics György, korábbi pince fölé, Kehrn Vilmos uradalmi mérnök előző évi tervrajza alapján. Négy ión oszlopát a keszthelyi Zitterbarth műhely faragta. (Műemlékileg védett.) ZALASZÁNTÓ R. k. templom. Keletéit középkori templom, vaskos nyugati toronnyal, egyhajós, sokszög záródású szentéllyel, részben barokk átépítésben, mindkét oldalán elpusztult korábbi épületrészek alapfalaival. Az 1957-1960 között végzett falvizsgálat és régészeti feltárás eredményei nyomán vált ismertté, hogy a templom a 12. századtól több szakaszban épült fel, amíg a török pusztítás és az azt követő 18. századi újjáépítés után mai alakját elnyerte. Zalaszántó legkorábbi temploma kisméretű volt és íves szentéllyel épült, alapfalai az északi hajófal és a sekrestye szögletében láthatók egykori szentélye a sekrestye padlója alá esik (6a. ábra). Ez volt az először 1236-ban említett Szt. Kozma és Dámján egyház. A 13. század közepe táján déli oldalához azonos hosszúságú, egyenes szentélyzáródású új templomot építettek amelyet ugyanannak a századnak a végén nyugati irányban meghosszabbítottak. Az ekkor már csak oldalkápolnaként működő korábbi kis templomot hosszabbították meg nyugat felé a 14. században vagy a 15. század elején. A 15. század folyamán mindkét szentélyt elbontották és a század végén megépítették az eredetileg hálóboltozattal fedett mai szentélyt, a déli hajóhoz, a mellékkápolna helyére pedig sekrestyét, a templom nyugati végére tornyot emeltek. A 15-16. század fordulóján a déli oldalra az alapfalakba megmaradt, támpilléres oldalkápolnát, végül ahhoz toldva előcsarnokot építettek. A 16. század közepén még működő plébániája volt. A templom az ezutáni évtizedekben pusztult el és csak a 18. század elején építették újjá mai terjedelmében, fiókos dongaboltozattal fedve. 1959-tól állította helyre az OMF a gótikus ablakok kibontásával és a román kori részek kétoldalt pedig az alapfa-