Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - III. Keszthely és Sümeg környéke

Várhely, a Zala völgyében. Az Albert király halála utáni belháború idején a környéken birtokos Marcaliak építtették a Zala egyik szigetére. 1444-ben már állt, várnagyai ekkor az ellentáborhoz tartozó Gersei Pethók Keszthely városát rabolták ki. Az írott forrásokban fekvése miatt Békavárnak is nevezték. Később a Kanizsaiaké, valószínűleg zálogbirtokként, 1461-ben ők adták tovább húsz falura kiterjedő uradalmával Török Ambrusnak az Enyingi Török család ősének. A Marcaliak és a Báthoriak kölcsönös örökösödési szerződése értelmében 1488-tól, az utolsó Marcali halálától Báthori-birtok. 1558-ban Báthori András a töröktől fenyegetett dunántúli birtokait átadta a királynak ettől kezdve Szentgyörgyvár a végvárak sorába tartozott a 17. század végéig. 1700-ban már lakatlan rom. Giulio Turco 1569-ben készített rajzán téglalap alakú belső várból és azt szabálytalan kör formában öt kerek bástyával erősített külső palánkból álló vár volt. VÁLLUS R. k. templom. 1836-ban épített, kasszicizáló, késő barokk stílusú, gúlasisakos homlokzati toronnyal, négyboltszakaszos hajóval és félköríves szentéllyel. Az írott adatokban a 12. század eleje óta ismert Vállus papja az 1333. évi pápai tizedjegyzékben már szerepel. 1550-ben még működő plébánia, a század végére azonban a településsel együtt elpusztult. A középkori templom a mai falutól északra, a Pusztatemető nevű dombháton volt. (Műemlékleg védett.) Pálos kolostor helye a községtől délre, a Szt. Mikós-kútnál. A Balaton környékének ksebb pálos kolostorai közé tartozott, a terepalakulatokból ítélve nyújtott szentélyű, egyhajós temploma déli oldalához csatlakozott a zártudvaros kolostor. Egyetlen ismert említése 1429-ből származik. Korán, még a 15. század végén elnéptelenedett. VÁRVÖLGY R. k. templom. 1899-ben romantikusan átépített középkori építmény, az egykori Alsózsid temploma (83. kép). Nyugati homlokzata előtt nyolcszögű, támpilléres torony, tetején hegyes sisak ül. Széles, kétoldalt kápolnákkal bővített hajójához támpilléres, nyolcszög három oldalával záródó, gótikus szentély csatlakozik amelynek déli felén ksebb oldalkápolna áll. A szentély felett az átépítésből származó csillagboltozat, észak falában gótikus szentségház, a déliben kettős ülőfülke, a délkeletin ks szamárhátíves falfülke. Mozgalmas tömegű külsején romantikus részletezés van. A legújabb korban megváltozott nevű település a 14. század elején már plébániás hely volt. Temploma mellett 1428ban Corpus Christi kápolna állt. 1550-ben működő plébánia, amely a falu eldugott fekvése miatt elkerülte a török portyák pusztítását. A 17. században kegyura, a győri káptalan kétszer is javíttatta. Eredeti alaprajza és leírása 1886-ból maradt meg. Ebből tudjuk hogy a hajóval azonos szélességű volt a szentélye, amely a maival azonos, nyugati oldalán előcsarnok és afelett torony volt, hajóját donga, szentélyét kétszakaszos keresztboltozat fedte (13c. ábra). (Védett műemlék.)