Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - II. Balatonakalitól Szigligetig

ZALAHALÁP R. k. templom. Késő barokk, órapárkányos bejárati toronnyal, kétboltszakaszos hajóval és abban orgonakarzattal, keskenyebb szentéllyel. Kapuja felett az építésére vonatkozó, kronosztikonos felirat és a Bogyay család címere. Déli homlokzatán barokk hegedűablakok. Szentélyének boltozatán ismeretlen festő Menekülés Egyiptomba című képe. 1769-1772 között Bogyay Ignác győri prépost építtette olyan korábbi helyére, amely magában foglalta az 1333-tól ismert középkori egyház falait. 1433-ban a falu birtokosa, Halápi László pápai bucsuengedélyt kapott a templom és az általa melléje épített Szt. László-kápolna részére. A falut és egyházát a 16. század közepén többször feldúlták a törökök, azonban nem néptelenedett el. 1745-ben nemrég helyreállítottként írták össze, torony nélkül, deszkamennyezetes hajóval, boltozott szentéllyel és sekrestyével. (Műemlékileg védett.) Rónay-kastély, Petőfi tér 1. A községi óvoda céljára használt, L alaprajzú, többszörösen átépített épület belső oldalfolyosós alaprajza és helyiségeinek boltozatai alapján 18. századi és barokk eredetű, jellegtelen külsővel. Építtetője az akkor birtokos Bogyay család, mai elnevezését utolsó tulajdonosától nyerte. Csehsüvegboltozatos folyosója egykor nyitott árkádsor lehetett. Több helyiségében maradt meg barokk táblás parketta, eredeti ajtó és a boltozatokon stukkódíszítés. (Műemlék védett.) ZÁNKA Református templom. Egyetlen térből álló teremtemplom, keleti vége előtt toronnyal. Bejárata a torony alatt nyílik e

z a helyén levő középkori templom szentélye, amely belül félköríves. Belsejében két oszlopon karzat, a bejárattal szemben szószék annak aljában három román kori oszlop a templom Árpád-kori elődjéből. Zánka Szt. István tiszteletére emelt temploma a pápai tizedjegyzékekben szerepel először. A falu és temploma 1548-ban pusztult el, 1745-ben falai és tornya romosak voltak. A romok felhasználásával 1786-ban építették fel református templomnak szentélye fölé 1879-ben emelték a tornyot. A közelmúltban végzett és a templom műemléki helyreállítását megelőző falkutatás és feltárás tisztázta, hogy egyhajós, kívül egyenes, belül íves szentéllyel Árpádkori volt és a 12. században épült. A 13. század elején a hajóval azonos szélességű nyugati toronnyal bővítették a gazdagon díszített oszlopok ennek ikerablakaiban álltak. Déli oldalán volt a kapuja, amely előtt előcsarnok volt, és a déli oldalhoz sekrestye is csatlakozott. (Védett műemlék.) s Lakóház, Fó u. 19. Udvari oldalán ötívű, oszlopos-mellvédes tornáccal épített, oromzatos falusi ház, amelyhez pilléres-harántíves tornácú hátsó rész csatlakozik. Présházak a szólóhegyen, védett népi műemlékek.