Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

A Balaton környékének építészete - Az államalapítás és a román stílus kora

Az államalapítás és a román stílus kora A magyar középkor első műemlékei az államalapítás korából maradtak ránk. A Balaton környékének birtokviszonyaiban, ennek következtében építtetőiben, építészetének alakulásában addigra már a királyi hatalom volt a döntő jelentőségű. A tó vidékén szervezett három vármegye területe a fejedelmi nemzetség kezében volt. Veszprém, amint azt a vele szomszédos Jutás és Fájsz, meg a közeli Vászoly falu neve mutatja, a honfoglalást követő évtizedekben került az Árpádok birtokába. Somogy területén, amely szintén az ó birtokukban volt, Koppány leverése után a király, később az ó jóvoltából a veszprémi egyház és a pannonhalmi monostor osztozott. A honfoglaló Lád és Vérbulcsu nemzetség csekély Balaton menti birtoka kivételével Zalában is az Árpádok kezében volt a hatalom. A három megye központja közül Veszprémben és Somogyváron korábbi eredetű vár állott, a ma Balatonmogyoród határához tartozó, a török hódoltság idején elpusztult legkorábbi zalai megyeközpont, Kolon helyén várnak nem maradt ismert nyoma. A három királyi vármegye székhelye közül Szt. István király az ezredforduló táján Veszprémben szervezte meg azt a püspöki egyházmegyei központot, amelynek hatásköre a Dunakanyartól a Dráváig öt megyére terjedt ki. A püspöki székhely első ismert kőépítménye, a Gizella királyné által pártfogolt veszprémi székesegyház építése 1002 körül kezdődött, miután az előző évben tartott ravennai zsinaton jóváhagyták az esztergomi érsekség alapítólevelét, és kijelölték az új püspökségek területét. Ugyanebben az időben indult meg a szintén királyi alapítású veszprémvölgyi görög apácakolostor építése is. 3. ábra Veszprém, a SzL György-kápolna helyszínrajza