Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Műemlékek - I. Balatonkenesétől Tihanyig
Újlaki templomrom. A szántódi rév felett, a Cser-hegy lejtőjének oldalában, észak-déli tájolású, négyzetes hajóból és kisebb, ugyanolyan formájú szentélyből álló, kis középkori templom maradványa (9a. ábra). Csak szentélyének magasabban megmaradt falai állnak belőle, a többit az OMF által végzett feltárás nyomán falazták fel. Az apátság révészeinek falujában emelt Szt. Margit kápolnáról 1267-ból származik az első említés. (Védett műemlék.) Tihany község. Műemléki szempontokból védett faluközpont, amely az apátságtól a Belső-tóig húzódó lejtőn terül el, középkori faluszerkezetre utaló utcahálózattal, zegzugos és változatos utca vezetéssel, közökkel és lépcsőkkel, azok között kisméretű és szúk telkekkel, szabálytalan telekosztással, a telkeken általában oromzatos és nádfedésű, kisméretű falusi házakkal. A megmaradt házak annak ellenére, hogy a legújabb időkben történt átalakításuk nyaralóvá, vendégfogadóvá vagy éppen múzeummá formálta át őket, a 19. századig kialakult állapotukat és formáikat őrzik. Ezek az adottságok biztosítják a védett faluközpont helyszínen látható történeti és műemléki értékét, amelyhez nem kis mértékben járul hozzá a házak azonos módon épített tömegéből és homlokzataiból kialakult, viszonylag egységes hangulatú falukép. Az apátsághoz közeli, északi és középső falurész két- és háromosztatú parasztházakból áll, a községközpontban egykor módosabb gazdák a falu szélein pedig az egyszerűbb zsellérházak találhatók a Belső-tó partján elterülő majorban pedig a cselédházak. Ugyanitt vannak az uradalmi majorokra jellemző, nagyméretű gazdasági épületek. A tihanyi falukép meghatározói között a felhasznált építési anyagok a bazaltból rakott, többnyire vakolatlanul hagyott és csak az ablakok körül meszelt falak és a nádfedésű tetők a legfontosabbak. Hasonlóképpen jelentősek a szűk kicsiny telkek az azokat elválasztó kőfalak a telkeken a gazdasági melléképületek hiánya, a beépítésben általános szabálytalanság amely a házak legváltozatosabb formájú alaprajzaiban is tükröződik és nem utolsósorban a ma már esztétikai értékké nőtt, az egyes házak egyszerűségében lépten-nyomon fellelhető célszerűség. A módosabb gazdaházak részben a Batthyány-, részben a Kossuth utcában találhatók. Alaprajzi elrendezésük általában háromosztatú, szobából, konyhából és kamrából állnak, ritkábban hátul is szoba foglal helyet, és rendszerint egy tető alatt pajtával és istállóval folytatódik. A legtöbb konyha szabadkéményes, a múlt század közepén azonban még valamennyi füstöskonyhás volt. A Batthyány utca 18. számú a tihanyi halászok egyik csoportjának a „disznósi bokor"-nak volt a céhháza (43. kép). Benne lakott a bokorgazda, itt őrizték a céhládában a céh iratait és a céhkorsót. Vakolatlan homlokzatú, oromfalas ház Ids előkert mögött, belsejében egy szobával, füstös konyhával, ezek előtt pilléres oldaltornáccal, hátul kamrával. A múlt század elején épült. Az utca egyik legrangosabb épülete a 26. számú, ma szabadtéri néprajzi múzeumként látogatható. Téglalépcsós oromzattal és vakolatlan utcai homlokzattal épült, amelyen tihanyi szokás szerint csak az ablakok körüli felület vakolt és meszelt. A 18. század vége felé, szobából és füstös konyhából épült, a múlt század első felében került konyhája elé az oszlopokkal alátámasztott ívű tornác, szobája mellé a kisszoba, a ház mögé a fészer és az istálló. Az udvaron látható nagy és metszett felirata szerint 1833-ban készült szólóprés a Tagyon feletti Szent Balázs-hegyről került ide. Tihany főutcájában, a Kossuth utcában vakolt homlokzatú, módosabb gazdaházak találhatók. A 13. számú a háromosztatú, konyhája előtt tornáccal kialakított lakóházból