Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - I. Balatonkenesétől Tihanyig

Újlaki templomrom. A szántódi rév felett, a Cser-hegy lejtőjének oldalában, észak-déli tájolású, négyzetes hajóból és kisebb, ugyanolyan formájú szentélyből álló, kis középko­ri templom maradványa (9a. ábra). Csak szentélyének magasabban megmaradt falai áll­nak belőle, a többit az OMF által végzett feltárás nyomán falazták fel. Az apátság révé­szeinek falujában emelt Szt. Margit kápolnáról 1267-ból származik az első említés. (Vé­dett műemlék.) Tihany község. Műemléki szempontokból védett faluközpont, amely az apátságtól a Belső-tóig húzódó lejtőn terül el, középkori faluszerkezetre utaló utcahálózattal, zegzu­gos és változatos utca vezetéssel, közökkel és lépcsőkkel, azok között kisméretű és szúk telkekkel, szabálytalan telekosztással, a telkeken általában oromzatos és nádfedésű, kis­méretű falusi házakkal. A megmaradt házak annak ellenére, hogy a legújabb időkben történt átalakításuk nyaralóvá, vendégfogadóvá vagy éppen múzeummá formálta át őket, a 19. századig kialakult állapotukat és formáikat őrzik. Ezek az adottságok bizto­sítják a védett faluközpont helyszínen látható történeti és műemléki értékét, amelyhez nem kis mértékben járul hozzá a házak azonos módon épített tömegéből és homlokza­taiból kialakult, viszonylag egységes hangulatú falukép. Az apátsághoz közeli, északi és középső falurész két- és háromosztatú parasztházakból áll, a községközpontban egykor módosabb gazdák a falu szélein pedig az egyszerűbb zsellérházak találhatók a Belső-tó partján elterülő majorban pedig a cselédházak. Ugyanitt vannak az uradalmi majorokra jellemző, nagyméretű gazdasági épületek. A tihanyi falukép meghatározói között a fel­használt építési anyagok a bazaltból rakott, többnyire vakolatlanul hagyott és csak az ablakok körül meszelt falak és a nádfedésű tetők a legfontosabbak. Hasonlóképpen je­lentősek a szűk kicsiny telkek az azokat elválasztó kőfalak a telkeken a gazdasági mel­léképületek hiánya, a beépítésben általános szabálytalanság amely a házak legváltoza­tosabb formájú alaprajzaiban is tükröződik és nem utolsósorban a ma már esztétikai ér­tékké nőtt, az egyes házak egyszerűségében lépten-nyomon fellelhető célszerűség. A módosabb gazdaházak részben a Batthyány-, részben a Kossuth utcában találha­tók. Alaprajzi elrendezésük általában háromosztatú, szobából, konyhából és kamrából állnak, ritkábban hátul is szoba foglal helyet, és rendszerint egy tető alatt pajtával és is­tállóval folytatódik. A legtöbb konyha szabadkéményes, a múlt század közepén azon­ban még valamennyi füstöskonyhás volt. A Batthyány utca 18. számú a tihanyi halá­szok egyik csoportjának a „disznósi bokor"-nak volt a céhháza (43. kép). Benne lakott a bokorgazda, itt őrizték a céhládában a céh iratait és a céhkorsót. Vakolatlan homlok­zatú, oromfalas ház Ids előkert mögött, belsejében egy szobával, füstös konyhával, ezek előtt pilléres oldaltornáccal, hátul kamrával. A múlt század elején épült. Az utca egyik legrangosabb épülete a 26. számú, ma szabadtéri néprajzi múzeumként látogatható. Téglalépcsós oromzattal és vakolatlan utcai homlokzattal épült, amelyen tihanyi szokás szerint csak az ablakok körüli felület vakolt és meszelt. A 18. század vége felé, szobából és füstös konyhából épült, a múlt század első felében került konyhája elé az oszlopokkal alátámasztott ívű tornác, szobája mellé a kisszoba, a ház mögé a fészer és az istálló. Az udvaron látható nagy és metszett felirata szerint 1833-ban készült szólóprés a Tagyon feletti Szent Balázs-hegyről került ide. Tihany főutcájában, a Kossuth utcában vakolt homlokzatú, módosabb gazdaházak találhatók. A 13. számú a háromosztatú, konyhája előtt tornáccal kialakított lakóházból

Next

/
Thumbnails
Contents