Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - I. Balatonkenesétől Tihanyig

és ablaka, az utóbbiban a terem emeleti mennyezetét tartó kőkonzolok maradtak meg. (Védett műemlék) A pécselyi Szabadhegy vagy Nádashegye nevű magaslaton az 1370-es évek elején kezdett várat építtetni Himfi Benedek, Nagy Lajos király kedvelt udvari embere, volt bolgár bán, akkor temesi ispán. 1374-ben a veszprémi káptalan perbe fogta, mert szerinte a vár helye az ó birtoka, és azt Himfi Benedek erószakkal foglalta el. A hosszú ideig tartó per a káptalan javára dőlt el, a vár építése abbamaradt. Egy évtized múlva Vezsenyi László királyi étekfogómester folytatta az építkezést, Mária királynő 1384-ben kiadott várépítési engedélye alapján. Eszerint az engedélyben szereplő hegy Barnaghoz tartozó királyi birtok volt, a káptalan azonban ismét azt állította, hogy az övé. Az újabb per vége ismeretlen, és bár 1386-ban várként említették, feltételezhető, hogy építése befejezetlen maradt. Helyette Vezsenyi László családja ősi székhelyén, Vázsonyban építette fel a várát. SÓLY Ref. templom. Barokkban átépített Árpád-kori, egyhajós, egyenes záródású szentéllyel emelt falusi templom, nyugati toronnyal. A hajó déli oldalán befalazott román kapu, felette újabb ablakok. A simára vakolt épület északi oldalán ormótlan kő támpillérek. A tornyon késő barokk vakolatarchitektura. A díszítetlen, fehérre meszelt belsőben a diadalív északi oldalán falazott szószék felette barokk fa hangvető. Nyugati végén négy pilléren álló karzat, padjai barokk vonalú falusi asztalosmunkák. Festett kazettás famennyezete az Iparművészeti Múzeumban van. Sóly Szt. István protomartir kápolnáját először Szt. István királynak a veszprémi püspökség részére készült adománylevele említi, annak 1257-ben kiadott átiratában. Már korábban, 1221-ben is állt, valószínűleg torony nélküli formában. Török kori pusztult állapotából 1706-ban hozták rendbe az akkor már régen a reformátusok által használt templomot. 1762-ben még nem volt tornya, de az egy 1781-ben felvett iratban már szerepel. Legkésőbbi barokk átépítésének idejét talán a szószék felett egykor látható 1775ös évszám jelezte. A középkori déli kaput 1965-ben bontották ki. A tihanyi múzeum kőtárában őriznek egy négykaréjos nyílással áttört kőlapot, amely a templom ismeretlen korú gótikus átépítésének emléke. (Védett műemlék.) SZENTKIRÁLYSZABADJA R.k. templom. 1914-ben romantikus, neoromán vakolatarchitekturával átalakított középkori templom, amely azonban sok gótikus, 15. századi részlete ellenére barokk átépítésben maradt ránk. Támpilléres és egyszerű, sisakos nyugati tornya mögött kétszakaszos csehsüvegboltozattal fedett hajóból és félköríves szentélyből áll. A hajóhoz észak felől emeletes sekrestye csatlakozik amelyhez északról csatlakozik a Rosos-család kívülről megközelíthető kriptája. A templom bejárata a torony alól nyílik csúcsíves kőkeretes kapun át. A torony felső szintjén mind a négy oldalon mérműves gótikus ablakok vannak. A toronyaljból reneszánsz kőkeretes ajtó vezet a hajóba. Szentélyében késői barokk faragott faoltár, oltárképén 1861-es évszám. Szószéke az oltárral együtt valószínűleg az