Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Koppány Tibor: A vilonyai református paplak
A vilonyai református paplak KOPPÁNY TIBOR A. Veszprém megyei Vilonya falu középső részén, a középkori eredetű református templom mellett áll a paplak, jelenlegi formájában jelentéktelennek tűnő épülete. A magas kőkerítéssel zárt, kelet-nyugati tájolású ház utcára néző rövid homlokzata a rajta levő nagyméretű hármas ablakokkal legújabb-kori építkezésről tanúskodik, a hivatalos műemlékjegyzék azonban középkori eredetűnek tünteti fel. 1 A műemlékjegyzék forrása Genthon István 1951-ben és 1959-ben megjelent országos jegyzéke 2 , amely viszont korábbi, főleg múlt századi tudósításokra támaszkodik. Közülük a legelső 1834-ből származik, s ez Oláh János „Balaton melléki tudósítások barátságos Levelekben" című, a Tudományos Gyűjteményben megjelent műve, a következő szöveggel: „...Nevezetes ebben (t.i.a faluban) a' Prédikátori ház. Ennek keleti tsuttsában van egy faragott kő, mely arról tudósítja a' szemlélőt, hogy az épület a' 14-dik Században készült. Az itt lakó népnek szájjából hallani, hogy ez valamikor Görög Barát klasüom volt..." A továbbiakban elmondja, hogy a házban négy helyiség, egy kis szoba, konyha, nagy szoba és abból nyíló kamra volt, valamennyi felett nagyon rossz állapotú, faragott tölgyfa mennyezettel. Alatta boltozott pince húzódott. 3 A leírást Fényes Elek két évvel később megjelent első országleírása ismétli meg, rövidítve. 4 Fényesre hivatkozva szinte szóról szóra ugyanezt jegyezte fel 1862-ben Rómer Flóris. 5 Fényest idézi még az 1964-ben megjelent megyei helytörténeti lexikon is. 6 Ettől eltérő közlés csupán Békefi Remignek a Balaton-környék középkori emlékeiről szóló művében olvasható, amely szerint „A vilonyai ev.ref.pap lakása a XV. századból való épület". O viszont azt írta, hogy a homlokzaton az „1481. Ren." felirat volt olvasható, ami ellentmond az eddig idézetteknek." Az Oláh János által 1834-ben említett, az épület keleti „tsuttsában", vagyis oromfalában levő faragott kőlapot, amelynek alapján az idézett szerzők az épületet 14. századinak vélték, századunk elején Sztehlo Ottó MOB másodépítész rajzolta le a ház keleti homlokzatával együtt. Sztehlo a templom helyreállítása ügyében járt hivatalból a helyszínen, mivel a vilonyai lelkész annak érdekében kérvénnyel fordult a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz. 1910. szeptember 15-én kelt jelentése szerint a templom a helyszínen kapott értesülése és szemléje nyomán egy középkoriból 1791-ben épült akkori formájára, jó állapotban volt és nem szorult helyreállításra. A paplakról is megemlékezett. Azt írta róla, hogy azt a templommal együtt a 18. század végén építették, s az oromfalában látható, csupán az 1481-es évszámot tartalmazó kő másodlagos elhelyezésű, „...valamikor ajtó hevederül szolgált, talán a sekrestyeajtó felett", vagyis szerinte a templomból származhatott. Sztehlo egyébként az épület „igen szerény és igénytelen" volta miatt a
