Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
G. Györffy Katalin: Az aszódi evangélikus templom oltára
akantusz díszítőelemeket több példányban is kifaraghatták és az igényeknek megfelelően az oltárokra helyezték. így válik érthetőbbé, hogy az eltérő kvalitású oltárokon mért annyira hasonló a faragott dísz. Az aszódi oltár különlegessége a két atlaszfigura, akik fejüket előrehajtva vállukon tartják az oltár terhét, kezükkel megtámasztva. Az anatómiailag jól megformált szobrok arctípusa eltér az oltár többi szobráétól, de a jellegzetes párhuzamos ruharedők rajtuk is megfigyelhetők. Az oltárt, szószéket, keresztelőmedencét tartó kariatida angyalok divatja Németalföldről, németországi közvetítéssel érkezett Magyarországra, ahol különösen az észak-keleti vidéken vált közkedveltté. A legkorábbi kariatida angyalpár a késmárki várkápolna oltárát tartja mindkét kezével 25 , 1657-ben készültek. A lőcsei minorita templom mellékoltárainak oszloptartó angyalai 1696-ból származnak. 26 Szobrászilag jóval ügyesebben megformáltak a lőcseivel közel egyidős leibici (L'ubica) oszloptartó angyalok, amelyeknek stílusa felismerhető a csütörtökhelyi (Spissky Stvrtok) szószék angyalán. A késmárki szószéket könnyedén érintő kariatida angyal is a kvalításosabb szobrok közé sorolható. Az aszódi szoborpár nem kariatida angyal, hanem igazi atlasz figura, akik, mintha valóban támasztanák az oltárt. Ruhájuk típusa és redőkezelése a leibici angyalokéhoz áll formailag a legközelebb. A leibici oltár alkotójaként már a korábbi kutatások is felvetették Oleff Engelholm nevét, 27 aki az id. Streciusszal vállalta a nagy oltármegrendeléseket. A XVII. századvégi stílust követő aszódi szobrok az 1720-as évek divatos retabló típusát díszítik. A szobrok és az akantuszfaragványok eredeti színezése és későbbi festett rétegei megegyeznek. Az oromzat más faragású felhőiről, akantuszindáiról, két puttójáról és az ovális kép keretezéséről hiányzik a többi faragvány legelső festett rétege. Az oltár tehát valahol már megfestett állapotban létezett, s hiányos oromzatát kiegészítendő kerültek az új elemek az improvizált kompozícióba. Elképzelhető, hogy egy műhelyben készen álló retabló szobrokkal együtt került Aszódra, s ott a helyszínen alakították ki a térnek megfelelően az oromzatot. Feltételezhetjük azt is, hogy a templomba egy egységes oltár került, amelynek sérült vagy tönkrement oromzati részét későbbi javítás alkalmával alakították át. Mindenképpen egységes látványt akartak létrehozni. A mozgalmas, színes, csillogó összhatás meg is valósul. JEGYZETEK 1. Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 1862. 340, 341. 2. Sarlay Soma: Az aszódi uradalom birtoklásának története. Turul, 1934, 48.k. 78-79.1. 3. Magyarország műemléki topográfiája V. Pest megye műemlékei I. Budapest,' 1958, 232.237. 4. Az Aszódra vonatkozó legkorábbi fennmaradt evangélikus egyházlátogatási jegyzőkönyv 1880-ban készült, amely szerint 1656-ban és 1657-ben a törökök fennhatósága alá tartozó Aszódon Lányi Dániel superintendens végzett egyházlátogatást. Evangélikus Levéltár. Egyházlátogatási jegyzőkönyv, Bányai kerület, Aszód, 1880 5. u.a. 6. Baranyai Béláné: Adatok a magyar falusi templomok berendezéstörténetéhez. M.É. 1954. l.sz. 269.1.
