Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

G. Györffy Katalin: Az aszódi evangélikus templom oltára

Az aszódi evangélikus templom oltára G. GYÖRFFY KATALIN A magyarországi barokk szobrászat és oltárművészet egyik kiemelkedően szép emléke az aszódi evangélikus templom oltára. Egységes megjelenése látszólagos. A művészettörténeti elemzés feltárta a formai és tartalmi bizonytalanságokat, amelyeknek okáról csak feltételezéseink vannak. Az 1984-ben befejeződött restaurálás sem tudott a kutatás által felvetett kérdésekre választ adni. Sajnos ma már tudjuk, hogy a magyarországi templomokban álló XVIL-XYTII. századi oltárretablók legnagyobb többségét nemcsak átfestették, hanem át is alakították, képeiket kicserélték, szobraikat áthelyezték az évszázadok során. Az. esetek többségében sok változtatásra fény derül a restaurálás folyamán, de ritkán lehet az eredeti barokk állapotot helyreállítani, a hiányzó részletek, az elpusztult felületek miatt. Számos esetben, elsősorban a kevésbé jelentős falusi templomok oltárain az „eredeti"-nek vélt állapot is érthetetlen, megmagyarázhatatlan esetlegességeket tartalmaz. Sokszor egyértelműen kiderül, hogy az oltárok felállításakor eltérő díszítőelemeket, faragványokat, szobrokat használtak fel, amelyek a fafaragó műhely „raktári anyagá"-ból származtak. Ilyen módon felállított oltárra akkor volt szükség, amikor a megrendelő nem tudott hosszú ideig várni a vázlatban, esetleg makettben megfogalmazott javaslattól a több évig elhúzódó végső kivitelezésig. A sok segéddel dolgozó, nag)

7 megrendelői kört kielégítő fafaragó és asztalos műhelyek rendelkeztek raktári anyaggal, amelyben a sorozatban faragott puttók, angyalok, ornamentumok, felhők, dicsfények, a leggyakoribb szentek szobrai, a váratlan, gyors megrendelések kielégítését lehetővé tették. Ezeket a szempontokat is figyelembe kell vennünk, amikor az aszódi oltár művészettörténeti elemzésébe kezdünk. Az oltárkép felett akantuszindáktól körülfonva a Podmaniczky és Osztroluczky család tagja, nevezetesen az elszegényedett felvidéki, evangélikus nemesi családból származó Podmaniczky János,

1 és Pestvármegye alispánjának leánya, Osztroluczky Judit állíttatta. Az Osztroluczkyak birtokát képező Aszódon" letelepedő házaspár újjáépíttette az evangélikus templomot 1719-ben, valamint új oltárt és szószéket állíttatott az 1720-as évek elején.

3 Evangélikus gyülekezet a török megszállás alatt és azt követően is működött Aszódon folyamatosan.

4 A Podmaniczky házaspár gyerekeit is az evangélikus templomban keresztelték 1716-ban és 1718-ban. Az anyakönyveket azonban csak ekkor kezdték vezetni, az első bejegyzett név Podmaniczky Judité.

3 A Podmaniczkyak Aszódot választották állandó lakhelyül, s a kastély feletti dombon álló templom a kegyúri kápolna szerepét töltötte be. Az első részletesebb leírás a templomról az 1721-es katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyv,

6 amely ismerteti a templom oltárát; „...középen vászonra festve az