Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Gerő László: Várromok védelme Magyarországon
jedt kőkiegészítésnél az eredeti kő zúzalékából készített ún. kőbetonnal egészítjük ki az eredeti maradványokat. A beavatkozás mértékének eltalálása váranként változó, és matematikailag nem számítható ki, mert a hely atmoszférájával, a romok mennyiségével, nagyságával és képével függ össze. A romkonzerválás mindig beavatkozás, amit éppen a romoknak a fenntartása indokol, hiszen nélküle azok állapota tovább romlik. A meglévő romantikus várkép nemcsak romlik, csökken, vagyis önmagában is változik, hanem idővel előreláthatóan el is tűnik, ahogyan sok száz „kisvárunk" eltűnt az ország képéből, és ma csak fáradságos feltárásokkal sikerül egykori létüket bizonyítani. Nagyvázsony, Sümeg, Diósgyőr, Eger várak nagyszabású romjainak konzerválásáról elmondható, hogy 7 kiegészítéseik nem haladták meg a szükséges mértéket, amellett, hogy a romfalakat a helyiségek összefüggéseit a látogatók számára érthetőkké sikerült tenniük. Természetesen a beavatkozás ténye nem tagadható le, nem tüntethető el nyomtalanul, de ez nem is lehet célja e tevékenységnek. Már a műemlékek védelméről 1969-ben írt könyvünkben kifejtettük, hogy olyan műemlékvédelemmel, mely fél a műemlék megóvása során ahhoz hozzányúlni, nem érthetünk egyet. Bármily igazuk volt Riegl-éknek a maguk idejében a túlzott beavatkozások ellen a régiség érték történeti és esztétikai fontossága hangsúlyozásában, a műemléknek nem ezek az egyedüli értékei, és főleg fönnmaradásuk sok egyéb tényező függvénye. Kevés várunk maradt ránk olyan „értelmes rom"-ként, mint Nagyvázsony, ahol a tekintélyes magasságban álló falakat védőkoronákkal lehetett ellátni, az övező 7. kép Kőfalak konzerválása (Szerencs, 1970)
