Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Entz Géza nyolcvan éves. Horler Miklós köszöntője

Entz Géza 80 éves évforduló, amelyben barátainak és pálya­társainak széles köre veszi körül Entz Gézát szeretetének és nagyrabecsülésének minden mele­gével - hihetetlennek tűnik. Azok közé a nagy egyéniségek közé tartozik, akiket a szellem energiái megőriznek az öregedéstől és az idő múlása csupán egyéniségük gazdagodásán, mé­lyülésén mérhető rajtuk. Nehezen tudnám ezért a „nagy öregeink" egyikeként köszönteni, mert ez a kifejezés valahogy nem illik rá. A nagy fiatalok egyike 0, akik egy életen át meg tudják őrizni lelkük és szellemük frissességét, mert töretlenül megtartja őket egy sugárzás, amelynek közvetítői és továbbítói. Ennek a fiatalságnak elválaszthatatlan vonása egyfajta derű, nyugalom és kiegyensúlyo­zottság, ami rá annyira jellemző, valamint a nyitottság minden és mindenki iránt. Ez a nyitottság teszi képessé arra, hogy mindig a jelenben éljen, mindig aktívan részt tudjon ven­ni a jelen feladataiban, befogadva azt is, ami új és már a jövőbe vezet. De ugyanebből a nyitottságból fakad az adni tudás, a megszerzett ismeretek és értékek továbbításának készsé­ge. Nem csak a katedrán tanított mindig szívesen, hanem egész életével. így kaptam magam is sokat tőle, barátként és munkatársként a közös hivatás mindennapjaiban, és így lett 0 mindenki számára fogalomként „a tanár úr". O maga atyai barátját, a Kolozsvárt élt nagy történészt, Kelemen Eajost vallja ebben is mesterének, aki maga is azt tanította, hogy a tu­dás kincseinek öröme, a továbbadás. Kiemelkedő egyéniségek kerek évfordulói alkalmával magán az ünnepelten kívül, kicsit magukat is ünneplik azok a közösségek, amelyek magukénak vallják, büszkék arra, hogy nagyjaik vannak és büszkék azokra az eredményekre, amelyek egy-egy jelentős életszakasz ter­mékeként a különböző területek szellemi értékát gazdagították. Entz Géza születésnapján, a szellemi élet széles körének van oka és alkalma az ünneplés­re. Elsősorban a medievisztika általában, ezen belül is a művészettörténet, a gótikus kor épí­tészettörténete, regionális szempontból pedig az Erdély történetével foglalkozó kutatás. Emel­lett pedig a műemlékvédelem, ezen belül a műemléki értékek feltárásával foglalkozó különbö­ző munkaterületek, valamint a műemlékhelyreállítás, különösen a képző- és iparművészeti alkotások restaurálása. Ezen a tágas területen ma már nem csak azok tevékenykednek, akik ebben a kötetben írá­saikkal köszöntik Őt, hagyományosan ezúton fejezve ki személyes, illetve szakmai összetarto­zásukat és baráti érzéseiket. Az elmúlt évtizedekben további generációk csatlakoztak a régiek­hez, akik talán már nem dolgoztak közvetlenül mellette, vagy nem voltak tanítványai. Ez az ünnep mindnyájunké, épp ezért az életműnek a köszöntéstől elválaszthatatlan méltatása ki­csit azt is szolgálja, hogy az eddigi életpályát, legfontosabb aspektusaiból mindnyájunk szá­mára felidézze, és bepillantást adjon annak kevésbé ismert elemeibe. A család, amelyből származik, generációkon keresztül a szellem és a tudomány szolgála­tát őrizte és örökítette tovább az utódokra. Dédapja: Entz Ferenc (1805-1877) orvos, kertész,

Next

/
Thumbnails
Contents