Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Gerő Győző: A török falfestészet magyarországi emlékei
volt megállapítható a székesfehérvári Szt. Anna kápolna török falképe esetében is. A már korábban is említett focai Aladza dzsámi pompás falfestése is „al secco" technikával készült. 18 A Jakováli Haszán dzsámi falíveit díszítő, és ismétlődő elemekből álló festés maradványainak feltárása során megfigyelhető volt, hogy azok festősablonnal készültek. Ilyen sablonokat használtak a falicsempék ismétlődő mintáinak előrajzolásához is. Egy ilyen papírból készült XVIII. századi festősablont őriz az isztambuli Topkapi Saray Múzeum is. 19 A székesfehérvári Szt. Anna kápolna török falfestménye nemcsak ábrázolásában, de stílusában és kvalitásában is teljesen más, mint a Haszán pasa dzsámi festésének formavilága. Maga a kompozíció is igen közel áll a falicsempék stílusához. A mindössze három tagból álló együttes egyedi jellege miatt is a magyarországi török falfestészet emlékeinek legkiemelkedőbb képviselője. Mindhárom fa a két datolyapálma középen a stilizált ciprussal - polichrom festésű és azok mindegyike egy-egy stilizált halomból nő ki. A középmezőt elfoglaló ciprusformát utánzó fa koronáját két sorban elhelyezkedő, kis rozettákból és kacsokból komponált kontúr alkotja. A két datolyapálma ábrázolása lényegesen egyszerűbb. Itt a magas törzsön szimetrikusan elhelyezkedő pálmaleveleket és a korona kezdeténél kétoldalt lecsüngő - ugyancsak szimetrikus elhelyezésben - datolyafűzér látható. A török művészetben igen gyakran ábrázolt növény a ciprus, amelynek számos változatával találkozunk nemcsak a miniaturákon, vagy kőfaragványokon, hanem elsősorban a falicsempéken. Ez utóbbi példájaként említjük az isztambuli Sultan Ahmet dzsámit 20 és a Yesil dzsámit 21 , valamint a Topkapi Saray épületeit. 22 De a ciprus, mint díszítőelem nem idegen az Oszmán birodalom távolabbi vidékein sem, mint például a kairói Aqsungur dzsámiban. 23 A datolyapálmának, mint díszítőmotívumnak az előfordulása már lényegesen ritkább elsősorban a falicsempéken épp úgy, mint a falfestészetben. Legközelebbi analógiáját a mosztári Karadjozbég dzsámiból ismerjük, 24 ahol a narancsfával és ciprusszal együtt jelenik meg a falfestményen. A datolyafa ábrázolásával inkább a miniaturákon találkozunk a keleti városképeken, különösen pedig Matrakci Nasuhnak az iraki hadjárat leírását kísérő városképein. Áttekintve a magyarországi török falfestészet igen kisszámú és szerény emlékét egyértelműen megállapítható, hogy abból korántsem vonhatók le általános és messzebbmenő következtetések. Ez a műfaj lényegében szűk keretek között mozgott, s miként azt emlékeink is bizonyítják annak megjelenése csak a jelentősebb dzsámiknál, feltételezhető. Természetesen ez azonban nem zárja ki, hogy a dzsámikon kívül türbét, vagy derviskolostorokat falfestéssel ne díszítettek volna. Ez utóbbiak esetében azonban elsősorban a kalligráfiának volt a legnagyobb szerepe. Mivel a török hódoltsági terület török díszítőművészetéből a falicsempe teljesen hiányzik, így a falfestészet volt az, amely szerény megfogalmazásban közvetítette annak igen leegyszerűsített mintakincsét, kompozíciós igények nélkül, s mint ilyen egyedüli lehetőségül szolgált a nagyobb falfelületek díszítésére. A magyarországi falfestészet emlékeinek, mint láttuk legközelebbi párhuzamait elsősorban a Bosznia-Hercegovinái területeken találjuk. Miként maga az oszmántörök építészet magyarországi emlékei is szorosan kötődnek ezekhez a területekhez, így természetesen, az architektúrát kiegészítő alkalmazott díszítőművészet is.
