Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Sedlmayr János: Veszprém, Gizella kápolna felső szintjének helyreállítási terve
nába, amelyeket kettévágna, vagy teljesen megszüntetne a térlefedés. Szinte megoldhatatlan a Gizella-kápolna fölé kerülő tömör beépítés, többek között a barokk homlokzatrész mikénti felmagasítása és idegenül ható képe miatt. Ettől tehát el kellett tekintenünk, még ha elméletileg ilyen beépítés adná is a legjobb megoldást. A kápolna felső szintjének bemutatásáról és a műemlék védelméről másként kell gondoskodnunk. Egyik alapvető javaslatom az volt, hogy az emeleti kápolnát már kívülről is feltűnően jelezzük. A már máshol megvalósult, elpusztult boltozatokat érzékeltető példákat is figyelembe véve, előnyösnek mutatkoztak azok, amelyek az egykori térlefedésre áttörtén utalnak, így például a visegrádi lakótoronyban lévő fémszerkezetű háló. A boltozatok elméleti rekonstrukciója szerint álló fémháló ugyanis nemcsak a boltmezők felületét adja ki alulról látható módon, hanem a kápolnába néző barokk ablakokat is megtartva, szűrt fényt biztosít a mögöttes szobáknak. Az említett visegrádi példa azonban belső térben készült, ezt kellett módosítani az adott fedetlen kápolna fölé. A fémháló ily módon itt is csak jelzés, a felületek csak a mezőket pótolják, a lógatott háló e helyen nem boltozott szerkezet, arra mai jelleggel csupán utalni kíván. A boltozati felületek kiszerkesztése viszonylag könnyű volt, hiszen alaprajzi vetületük ismert, a keresztboltozatok magassági pontjait pedig részint a íálívek, részint pedig a zárókövek határozzák meg. Az így nyert boltmezőkből annyit tervezünk felállítani, amennyi hitelesen elhelyezhető és a két szomszédos palota által kihagyott közben elfér. A szentélyben a keresztboltozati mezőkből kettő csonka, mivel a Püspöki palota hátsó rizalitja kápolnánkba beáll. A nyugati homlokzat mögötti boltnegyedet pedig nemcsak azért hagytuk el, mert felfüggesztése már nehezen valósítható meg, hanem azért is, mert a hajó hosszúságára így egyértelmű utalást nem teszünk. A mezők végződését vag) 7 folytatódását mindenki elképzelheti. A bizonytalanságokra nemcsak a maradványok kiegészítésében szoktunk utalni, erre törekszünk a jelzésszerű bemutatásoknál is. Ezért nem készült el például a soproni O-zsinagóga terében a teljes boltozat rekonstrukciója, a nagyszekeresi ref. templom hálóboltozatának teljes bordazata, több zárterkély formai kiegészítése, stb. A háló tervezett anyaga eloxált alumínium, hogy a rozsdásodását elkerüljük. Lyukbőségét 8x10 cm-esre terveztük: a két irányban kereszteződő alumíniumpálcák 8 mm átmérőjűek, ezek az oldalakra merőlegesen, illetve az átlókkal párhuzamosan fekszenek egymáson. Ettől azt reméljük, hog) 7 a háló összefüggő felületet érzékeltet, ugyanakkor a felső térbe szép szűrt fényt enged be. Szerencsés az, hogy a tartószerkezet a két szomszédos épület homlokfaláról előnyösen belógatható, és az, hog)' a Püspöki palota ablakai nagyjából mezőközépre esnek. A kápolna in situ műrészleteit többszörösen védjük. A fejezetek lemeze fölé ólomfedést készíttetünk, ugyancsak ólomlemez készül a boltvállak feletti faltömbre is. A Nagypréposti palota tetőzetét pedig annyira nyújtjuk előre, hogy az egész északi falat legalább 80 cm szélesen fedje. A kápolna szentélyéből faléüa vezetne fel a középkori levéltárba, amelyet az ottani padlástérből választunk le. A szentélyben egyszerű oltárt helyeznénk el, ez nemcsak a tér jobb értelmezéséhez járulna hozzá, hanem lehetőséget ad szabadtéri misékre is. A felső kápolna funkciója ezáltal visszaállítható, hiszen a püspöki lakrészből közvetlen lejutást biztosítottunk a szentélybe. Az alsó kápolna fedésére kettős vízszintes vízszigetelést terveztünk. Ennek felső rétege a műgyantába ágyazott tömör gránitburkolat, amely a felszínre kerülő csapadéknak mintegy 90%-át levezeti, a keleti oldalra kivezetett nyíltszíni csatornákba. A leszivárgó nedvességnek pedig két oldalra lejtő vízelvezető rétegen kell lefolynia.
