Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Sedlmayr János: Veszprém, Gizella kápolna felső szintjének helyreállítási terve

Veszprém, Gizella kápolna felső szintjének helyreállítási terve SEDLMAYR JÁNOS XXé sorom án építészetünk egyik jelentős emléke Veszprémben a középkori Püspöki palotához tartozó kápolna. Az eredetileg kétszintes épület alsó terét, amelyet már régóta Gizella-kápolnának neveztek el, újbóli építészeti restaurálás után 1992 májusában nyitották meg. A középkori „házi"-kápolnának felső szintjét ugyancsak a Fellner Jakab által tervezett Püspöki palota építése miatt bontották el. Ez is a 13. század első felében épült, feltehetően az alsó kápolnával együtt. Megmaradt részletei szerint a felső tér még nemesebb volt, hajója pedig talán egy boltszakasszal hosszabb is lehetett. A Nagypréposti palota déli végfalaként megmaradt a felső kápolna északi oldala, amelyről a tér elméletileg rekonstruálható. Eszerint a felső kápolnának is négyzetes szentélye volt, amelyhez legalább két boltszakaszos hajó tartozott. Nyugati végződéséről, sőt a déli oldaláról is alig sejthetünk valamit: sajnos éppen az ablakokkal megnyitott keleti, déli és nyugati homlokzata hiányzik, amelyek a kápolna külső és belső megjelenését elsősorban reprezentálhatták. A felső kápolnából tehát csak az északi oldal áll, amelyen a belső tér diadalívének kötege, a hajó közbülső falpillére, valamint a keresztboltozatok csúcsíves falívei maradtak meg. A szentélyből ajtó vezetett a sekrestyébe, amelynek keretét egy későbbi ajtólap beépítésekor megcsonkították. Ugyanitt, a szentély északi boltozati falíve alatt, mintegy 3,5 méter magasan alacsony későgótikus ajtó nyílik a sekrestye feletti helyiségbe, amely a polcokkal ellátott falifülkék szerint a Püspökség „levéltár"-ja lehetett. Ez a középkori repositorium talán az egyetlen ilyen jellegű helyiség Magyarországon. A kápolna szentélyéből ide támasztólétrával lehetett feljutni, kevésbé biztonságos megközelítést jelenthetett egy felmenő csigalépcső az északi oldalon. A felső kápolna megmaradt in situ részletei mellett meg kell említeni az idetartozó három zárókövet, amelyeket az alsó kápolna boltozatának újjáépítésekor használtak fel. Alul az egyszerű elszedett bordaíveken belül e zárókövek gazdagabb „sarkántyús" tagozataikkal jól láthatóan idegenek, a profilozásuk ugyanis teljesen azonos a felső kápolna bordáiéval. A boltozat az in situ részletekkel és a három idetartozó zárókővel hitelesen visszaszerkeszthető, ami jó lehetőséget biztosít a felső tér bemutatásához, mindenekelőtt a térlefedés érzékeltetéséhez. A megmaradt részletek megjelenítését a szakemberek már régóta tervezték. Az 1930 évek végén végzett Dex-féle helyreállításkor a Gizella-kápolna nyugati homlokzatáról a felső térdfalat már azért bontották le, hogy a maradványokat alulról jobban lehessen látni. Az OMF tervezői közül elsősorban Dr. Komjáthy Attila tett javaslatot a felső kápolna helyreállítására és ideiglenes védőtetővel látta el a ká-