Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Román András: A történeti városok nemzetközi kartájának története és tanítása

már nemcsak az építészé meg a művészettörténészé, de a városlakó cukrászé, orvosé vagy háziasszonyé is. Hog)' hogyan kell biztosítani, hogy a tárgyi-építészeti örökség összhangban legyen és maradjon a társadalom egyre gyorsabban növő igényeivel, ezt meg kell tanulnia magának a társadalomnak, mert korábban ezt nem gyakorolta. Meg kell tanulnia a szakembereknek, a városok vezetőinek és a lakosságnak is. Szükséges lenne, hogy tanítsák az egye temeken az építészeknek a történeti városok stúdiumát, mint ahogy városépítést tanulnak, műemlékvédelmet is. Ezt az új tudnivalót, ezt a nagyon komplexet viszont - legalább is így tudom - még nagyon kevés helyen tanítják. Alig jobb a helyzet a nem egyetemi szintű képzéssel. A történeti városok védelme világszerte kevés szakemberrel, mesteremberrel rendelkezik. Ezért olyan fontos az, ami a Karta ebben a két pontjában le van írva. A Karta jelentősége méltatását azzal a gondolattal kell zárnom, hogy hangsúlyozzam: ez az irat, bár, mint láttuk, az együttesekkel éppúgy foglalkozik, mint a városokkal - a történeti városok kartájának elnevezését viseli. Mint ilyen, első ízben sorolja a műemlékek, a védendő értékek közé a városokat. Ezzel folytatja azt a folyamatot, amit a Velencei Karta kezdett meg az együtteseknek a nemzetközi szakmai közéletbe való bevezetésével. Meggyőződésem, hogy a XX. század végén, a XXL században az építészeti örökség védelmének már túl kell lépnie az együtteseken is és figyelmét a teljes településekre kell irányítania. A városvédelem, a településvédelem a műemlékvédelemnek legújabb, egészen friss ága. Hogy mennyire friss, az magából a Kartából is kiderül, amikor nem sikerült világosan megkülönböztetni végül is a várost annak egyes részeitől, azt, hogy hogyan kell védeni az egyiket és a másikat. A világon számos példa mutatja, hogy a történeti városok épségét vizuális érvényesülését, történetiségét akkor is súlyosan meg lehet sérteni, ha a központja, a történetileg legértékesebb negyed maga sértetlen marad. Az egészségesen fejlődő város szervesen összefüggő egység, az egyes városrészek között nem szabad törésnek, díszharmóniának lenni. Úgy is fogalmazhatunk: csak az a harmonikus város, ahol a fejlődés-fejlesztés térben és időben kontinuus. Mindennemű diszkontinuitás, az immanens fejlődés törvényeinek ellentmondó, voluntarista városépítés a város történetiségére akkor is súlyosan hat vissza, ha a történeti negyedet esetleg nem is érinti. Épp ezért, az építészeti örökség korszerű, komplex védelme nem állhat meg az együtteseknél, hanem városrendezőknek és műemlékvédőknek közös módszerekkel a város egészét kell védenie, vagy ami ezzel nagyjából azonos: fejlődését szabályoznia. A XX. század közepén kibontakozott a történeti együttesek védelme. Az ezredforduló időszakának dolga a városvédelem kibontakozása és általánossá tétele. A Történeti városok kartájának - akár benne van ez szó szerint, akár nincs - számomra ez a legfontosabb tanítása s kétségtelen: ezt tűzi ki célul. íme a Karta szövege: ICOMOS A Történeti Városok Védelmének Nemzetközki Kartája Bevezető és fogalommeghatározások A világ valamennyi városa - akár spontán fejlődés, akár tudatos tervezés eredménye - történeti város, mert történelmileg meghatározott társadalmak anyagi kifejeződése. A nemzetközi Karta a városokra vonatkozik, kicsikre és nagyokra, ezek centru-