Déry Attila: Budapest eklektikus épületszobrászata (Művészettörténet - műemlékvédelem 1 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1991)

Szobrászok - Hentsch Ignác és műhelye - Hölzel Mór

2.) és ezt támasztják alá földszinti ablakok felett - a Szerb egyházközségi épület Schaffer alkotta díszítéséhez (V. Váci u. 66.) hasonlatos - keretezett mezőkbe he­lyezett fűzérdíszek is. Hasonló probléma merülhet fel a közelben épült VI. Eötvös u. 7. (VI. Eötvös u. 5.) ese­tében is. A tervező - Weber -, a kivitelező - Bobula - személye megegyezik, az ív­zug-szobrok kialakítása is hasonló. Tekintve azonban, hogy Hentsch hirdetése, a ház építésének idejére (1879) már eltűnik a szaklapokból, eme épületnél Schaffer Károly szerzőségét tekinthetjük valószínűbbnek. (Az épületet lásd Schaffernél!) Talán HENTSCH IGNÁC (műhelye ?) alkotta; VIII. Múzeum u. 5. 1872 Háromemeletes koraeklektikus bérház. építtető: Hasenfeld Emánuel építész: Freund Vilmos építőmester: Kauser János ívzug-domborművek a - leveles zárókővel díszített -, tagozatos félkörívvel záródó ka­pu ívének két oldalán. Hentsch ízlésére vall a szobrok jellegzetes kései klasszicista felfogású megoldása - ru­haredőzet, mosoly... -, valamint az a tény, hogy az említett Schönberg-háznál (1873) Hentsch Ignác, Freund Vilmossal és Kauser Jánossal dolgozott együtt. Freund tervén szerepelt még két homlokzatdíszítő szobor; ezek vagy nem készültek el, vagy pedig már nem láthatók a homlokzaton. Feltehetően ugyancsak Hentsch műhelyéhez köthető, tekintve azidőszerinti kapcsolatu­kat Feszty Adolffal és Kauser Jánossal, V. Széchenyi u. 10. 1872 Kétemeletes reneszánsz-eklektikus bérház-átépítés. Jelenleg háromemeletes formában, átalakítva áll, szobrok nélkül építtető: Mansch (Mares) Móric építész: Feszty Adolf építőmester: Kauser János Két homlokzatdíszítő álló szobor, fülkékben. 43 Hentsch Ignác, művei, valamint Róna József nem éppen hízelgő visszaemlékezései fé­nyében, csaknem manufaktúra szintű műhellyel felszerelt szobrász-kőfaragó vállakozó volt. Műhelye termékeinek színvonala nem haladta meg kora átlagát. Ahhoz az erőtel­jesen antikizáló képzőművészeti szellemhez tartotta magát, amely posztklasszicista örökségként, túlélte a romantikát. Róna, mint „görög-specialistára" emlékezett vissza reá. Nem ismerjük elég munkáját ahhoz, hogy műhelye és a benne dolgozók önálló stí­lusáról, illetve kapcsolatairól következtetéseket vonjunk le. Tisztázhatatlan, egyes alko­tásaik mennyiben kapcsolódnak Hentsch nevéhez és mennyiben tekinthetők alkalma­zottai műveinek.

Next

/
Thumbnails
Contents