Déry Attila: Budapest eklektikus épületszobrászata (Művészettörténet - műemlékvédelem 1 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1991)

Irodalom

Egyoldalúan konzervatívnak tekinthető folyóirat volt a Képzőművészeti Szemle, hírei nem tudták átfogni a magyar művészeti közélet egészét. A Műcsarnok kiadványai, kiállítási híradóikkal, a korabeli művészeti életről nyúj­tanak értékes és hiteles információt. Lyka Károly áldásos művészettörténeti adatközlő tevékenységét dicsérhetjük a Művészet, majd a Magyar Művészet folyóiratokban. Lyka azonban csak azokról írt, akiket a maga korában - felettébb méltányolható jóindulattal -, művésznek tekinthe­tett; Feszler, Brestyánszky, Mayer, Vasadi... Meglepő kivétel a Szandház műhely be­mutatása, az e műhelyből szárnyára bocsátott mesterek, - Vasadi, Senyéi, Keszler, Szabó - ürügyén. Bár nem volt szakfolyóirat, mégis megbízható forrás a Vasárnapi Újság. Adatköz­lései pontosak, részletesek. Rendszeresen közölt művészeti híreket az Új Idők, a Képes Családi Lapok, és az Ország-Világ is, teljesség és alapos tájékoztatásra való törekvés nélkül. Az említettek közül csak a Vasárnapi Újság volt széles látókörű, műveket és művészeket többé-kevésbé tárgyilagosan bemutató hetilap, a többi a vidéki kisnemesi­kispolgári réteg konzervatív és sekélyes ízléséhez igazodott. A magasabb társadalmi rétegeket megcélzó, kissé sznob Magyar Salon következetesebben és művészi szem­pontból igényesebben volt konzervatív. Időszakosan - kommentár nélkül, ritkábban reklámízű magyarázattal - közölt művészeti híreket a Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap, Pesti Napló, Fővárosi Lapok, valamint a Pester Lloyd is, inkább a hírek szenzációér­téket, semmint azok tényleges jelentőségét tekintve. Csupán a Pester Lloyd-ban akad­hatunk (ritkán) tárgyilagos és átfogó jellegű művészeti híradásra. A folyóiratok, a „szaksajtó" tájékoztatásai általában egyoldalúak. A Bauzeitung fél­reérthetetlenül az építészeti középszer mellé állt. Kornhoffer és Hell ízlése nem tett kü­lönbséget (például) Steindl Imre és az átlagos ízlést középszerűen kiszolgáló Örömy és Fekete cég, vagy Skalnitzky Antal és az építőmester Dörschug Antal között. A Buda­pesti Építészeti Szemle művészeti konzervatívizmusa mögött Bobula harcos társada­lmi és politikai konzervatívizmusa rejlett. Az Építő Ipar kezdeti kissé kritikátlan neo­reneszánsz iránti elfogultsága, a szakma rangsorait figyelembe vevő tapintatos oppor­tunizmusban oldódott fel. Egyes lapok kifejezetten támogattak egyes mestereket. A Képzőművészeti Szemle pártolta az általuk mellőzöttnek tekintett Szász Gyulát. Csat­lakozott ehhez a Pesti Hírlap és a Budapesti Hírlap is. Donath Gyulát az Új Idők „sztárolta", de iránta láthatóan jóakarattal viseltetett iránta a Vasárnapi Újság is. Ez a folyóirat általában a Szécsi, Szász, Bezerédi által képviselt könnyen „emészthető" fel­színes portészobrászati irányzatot népszerűsítette. A pártfogások azonban nem jártak kézzelfogható eredménynyel; az újságoknak érezhetően nem volt befolyásuk a művé­szeti közéletre és a XIX. sz. végén a magyar képzőművészetet oly sokáig döntően be­folyásoló Kelety Gusztávval - és a mögötte álló arisztokrata-nagypolgári művé­szetpártoló réteg akaratával - nem szállhattak szembe. Precíz összefoglaló munkák Czagány István, Vigadót és budai várpalotát bemutató írásai, amelyek - azon túl, hogy forrásmunkákként megbízhatóak -, az épületek kor­rekt művészettörténeti értékelései. Hasonlóképpen igen megbízhatóak Ybl Ervin Ybl Miklós és Lötz Károly életművét bemutató monográfiái. Ybl Petschacher Gusztávot bemutató műve - Petschacher

Next

/
Thumbnails
Contents