Déry Attila: Budapest eklektikus épületszobrászata (Művészettörténet - műemlékvédelem 1 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1991)

A szobrász-azonosítások problémái

A SZOBRÁSZ-AZONOSÍTÁSOK PROBLÉMÁI Mint láthattuk, általában azon alkotók művei, életműve azonosítható könnyen, akiket már meglegyintett annyira a művész-öntudat szele, hogy tevékenységüket a sajtóban rendszeresen „dokumentálják"; Bezerédi, Brestyánszky, Donath, Szász, Szécsi, Vasadi... Még a kvalitásos „mesteremberek" művei is legfeljebb vállalkozók szakmai-reklám célú publikációiban kaptak csak helyet. Kilóg a sorból a nem csak színvonalas vállakozóknak dolgozó Hentsch, Langer, Oppenheimer és Vögerl műhely is. Általában azonban a következő fehér foltokkal találjuk magunkat szemben. 1, Miként említettük, tisztázatlan Feszler Leó működése és kapcsolata más mesterekkel, elsősorban Brestyánszkyval és Mayerrel. 2, Nem egészen tisztázott a Hentsch műhely működési területe. A fővárosban egész sor egyforma - és a kor ízlését tekintve „középszerűen klasszicizáló" - szobor látható, amelyek alkotói ismeretlenek, - maguk a szobrok viszont feltűnően egy kézre vallanak; valamennyi alak merev beállítású, kezdetleges kompozíciós érzékre és szerény kőfaragó-tudásra vall. Ilyen például I. Donáti u. 36. 1872 Egyemeletes, neoreneszánsz épület. építtető: Mechwarth András építész: Hofhauser Alajos építőmester: Hofhauser Alajos Két álló nőalak-szobor a kapu párkánya felett. V. Nagy Sándor u. 4. (V. Hajnal u. 4.) 1875 Háromemeletes, eklektikus lakóépület. építtető: Radocsay Lajos építész: Wind István építőmester: Wind István Két-két álló szoboralak a szélső ablaktengelyekben a második emeleten. Hasonló ismeretlen alkotójú „szobros-házakat" másutt is találhatunk a fővárosban; VII. Nagydiófa u. 6., VII. Dohány u. 28... Szobraik azonosításában sem építtetőik sem építőik személyének ismerete nem segít. E szobrok nem írhatók Ziegelwagner számlájára - ő színvonalasabb alkotásokat készített, finomabb redőzettél, könnyedebb tartásban -, valamint nem vallanak a kötetlenebb, reneszánszhoz közelebb álló Marhenke és Szandház-testvérek kezére sem. Kérdésessé teszi a Szandház-testvérek szerzőségét az a tény is hogy Dümmerling semmiféle adatra, még szóbeli utalásra sem bukkant esetleges szerzőségükkel kapcsolatban. A számításba jöhető kortársak közül Schaffer és Oppenheimer kezemunkája is felismerhető; az előbbi szobrainak erőteljes antikizálással párosuló gondos kidolgozása