Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Plenáris ülés 2007. auguztus 27. délelőtt. Levezető elnök: Varga Kálmán - Tima Zoltán: Riverloft konstrukció és rekonstrukció

ELŐADÁSOK TIMA ZOLTÁN RXVERLOFT KONSTRUKCIÓ ÉS REKONSTRUKCIÓ Picit meglepett ennek az előadóteremnek a formája, mert jobbára más arányú előadók tervezését tanítják a Budapesti Műegyetem Építész Karán, de néha ilyen sajátos körülmények is előfordulnak egy-egy jelentős műemlék hasznosítása során. És nem mindennapi körülmény az sem, hogy én egy műemléki konferencián vagyok, ahol az ingatlanfejlesztés és a műemlékvédelem kapcsolatáról esik majd szó. Azt, hogy ez a kapcsolat lehetséges, egy élő példával próbálom alátámasztani még akkor is, hogyha az az épület, amelyről beszélni fogok nem műemlék, hanem „csak" egy, a főváros által védett, tehát helyi védelmet élvező épület. Mielőtt belebonyolódnék az épület ismertetésébe, néhány korábbi munkámmal mutatnám be azt, hogy valamilyen oknál fogva az elmúlt tíz évben többször is megtaláltak rekonstrukciós feladatok. Az első, amelyet kollégáimmal közösen készítettünk el a Ludovika átalakítási terve volt, ami ma a Természettudományi Múzeum új kiállító tere, a Pollack Mihály tervezte lovarda épületben. Aztán egy későbbi, a hetvenes években épült épületegyüttes rekonstrukciójának terveit készítettem el a XII. kerületben, a volt Digital vagy Compact cég irodaházát. Talán egyik legkedvesebb munkám volt a Dorottya udvar a Budaörsi úton, amely egy katonai raktárból formálódott át; és vált az ingatianpiac - talán mondhatom - egyik legsikeresebb irodaházává leginkább egyedisége okán. És végül egy nemrég elkészült sokkal kisebb léptékű, ám nem kevésbé kedves ház, egy a harmincas években épült budai villa, amiből az átépítés és bővítés után filmstúdió lett. Előadásom címe „Konstrukció és rekonstrukció", olyasmi, mint a születés és az újjászületés, ami nem pusztán egy épület újjáépítését jelenti, hanem új tartalommal, új funkcióval való megtöltését is. Ez talán a legnehezebb, hiszen ezek az épületek nem annak épültek, ami a mai funkciójuk. Azt gondolom, hog)' ezekben az esetekben az építésznek több szerepet is kell vállalnia. Egyrészt tudnia kell a funkciót elhelyezni, másrészt pedig olyan mediátori szerepet kell vállalnia, amellyel kapcsolatot hoz létre az ingatianbefektető és az értékvédelem hivatalos szereplői között. Az építésznek kell ugyanis segítenie, hogy létrejöjjön az a kompromisszum, az a megegyezés, amely lehetővé teszi, hogy védett épületekben az ingatianfejlesztés egyáltalán létrejöhessen, ami nagyon sokszor bizonyos átépítést, komoly átalakítást jelent. Meg fogják látni, hogy a Riverloft esetében is ez történt. Az épület átalakult, de megőrizte azt a szellemiséget, azt az építészeti értéket, amelyet eredeti tervezője szánt neki, legalábbis reményeim szerint. Szólni kell még néhány szót a hatóságokról, amelyek a mai Magyarországon nem minden esetben segítik az épületek rekonstrukcióját, illetve az ehhez kapcsolódó ingadanfejlesztést. Vannak országok Európában és Európán kívül is, ahol ezek a fejlesztések kiemelt figyelmet kapnak. Ott nagyon sokszor olyan támogatást kapnak,