Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Plenáris ülés 2007. augusztus 29. délelőtt. Levezető elnök: Fejérdy Tamás - Köszöntő - A műemlékek kezelése, karbantartása - Szabó Kinga

pillanatban a vagyonkezelői feladatokat a KVI látja el, sok esetben úgy gondoljuk, hogy üzleti célú hasznosításuk lehetséges volna, ha egy megfelelően előkészített pályázattal vagy akár anélkül - attól függ, hogy éppen a jogszabályi környezet mit enged számunkra - egy megfelelő befektetőt találva, együtt tudjunk működni. Ha nem kizárólagos állami tulajdonú műemlékről van szó, akkor értékesítés útján, ha viszont nem eladható műemlékről van szó, akkor vagyonkezelésbe adás útján tudjuk ezeket hasznosítani. Természetesen itt is az állam tehermentesítése, a műemlékek fenntartása a cél, ellenben ez mindig egy hosszú, rendkívül bonyolult folyamat lesz, hogy ezeket a pályázatokat hogyan tudjuk megvalósítani és milyen eredményre jutunk velük. A vagyonkezelési pályázatok előkészítése tekintetében az én véleményem szerint az optimális ügymenet az volna, hogyha a műemlékes szakmával egyeztetne az állami tulajdonos és egy olyan koncepciót alakítana ki és olyan előtervet készítene, amely a majdani vagyonkezelő számára kiinduló alap lenne, illetve a pályázók számára egy olyan kézzelfogható információs bázist biztosítana, amely alapján el tudná dönteni a befektető, hogy jön vagy nem jön, és mivel kell számolnia. Ha ez az előkészítő anyag megszületne, azután volna álláspontom szerint célszerű és helyes a vagyonkezelési pályázatot kiírni. Sok esetben a tényleges ügymenet arról szól, hogy bejelentkezik hozzánk egy-két megszállott, egy-két Károlyi gróf, vagy más, és ha úgy látjuk, hogy itt az idő, akkor eredményes pályázatot lehet kiírni. Nem gondolom, hogy ez feltétlenül rossz. Azért nem gondolom, mert így legalább megismerjük a befektetői szándékot és nem arra kerül sor, hogy úgy írunk ki pályázatot, hogy nem lesz senki, aki érdeklődne iránta. Ellenben vannak ennek hátrányai is, mégpedig az, hog}' ha nem történnek meg az egyeztetések a műemlékes szakmával és a helyi önkormányzattal, ha bizonyos munkafázisok elmaradnak és ezáltal később jut mdomásunkra olyan ellentmondás, olyan problémahalmaz, amelyet korábban is meg lehetett volna oldani, akkor a későbbiekben már szerződéses akadály vagy vita lesz belőle. Onnantól, hogy megvan a pályázatunk, előkészítettük és kiírtuk, a pályázat beadása szempontjából is számos nehézséggel találkoznak a kedves pályázóink, befektetőink, mert sokak számára abszolút ismeretien és kezelhetetlen ez a pályázati rendszer, amelyet mi alkalmazunk és az a rossz hírem a számukra, hogy a jövőben sem lesz jobb a helyzet az új vagyontörvényt és annak rendelettervezetét megismerve. Számunkra ez adatható, a befektetők számára vélhetően azért nem látható még át, mert kevésszer találkoztak vele és megkötöttségeket jelent a jövőre nézve is. Ami még ismeretien, az maga a vagyonkezelési konstrukció. Ez általában sokak számára nehézkes és érthetetlen, hogy miért ő fizet azért a jogért, amit megszerez, holott számos olyan, mondjuk műemléki beruházást végezne el az ingatlanon, amelyet igenis az államnak kellene fizetnie. Aztán sok esetben a jogszabály előírja a pályáztatást még akkor is, amikor abszolút értelmedennek tűnik ez számunkra. Ha megengedik, példaként Kőszeget hoznám fel, ahol egy bizonyos területen egy magánszemély, egy vállalkozó vagyonkezelési feladatokat lát el rendkívül helyesen és jól, de két helyiséggel szeremé bővíteni a vagyonkezelési jogot és egyszerűen nem találjuk meg erre nézve a jogszabályi lehetőséget. Probléma lehet még, hogy a pályázati szakaszban, tehát az ajánlattétel folyamatában derülnek ki azok a befektetői szándékok, amelyek