Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Kerekasztal beszélgetés 2007. augusztus 27. délután. Levezető elnök: Fegyverneky Sándor

lósítani. Lehet, hogy valahol itt van a titok; eltalálni pontosan az ingatlan felújítá­sához szükséges program és pénz nagyságát, a befektetendő szellemi energiát. És még van eg}' kulcsszó, ami ma délelőtt szintén elhangzott, vagyis hogy partnerségre van szükség. Talán Fejérdy Tamás mondta rögtön az elején, hogy partnerség kell a résztvevők között. És valóban mindenki, aki sikeres fejlesztésről beszélt, az arról számolt be, hogy nagyon jó csapat jött létre, mert volt egy jó amerikai, volt egy jó kanadai, volt eg}' jó magyar. Hőgyészen is egy nagyon jó csapat jött össze és Farkas Mária is az egész projekt sikerét annak tulajdomtotta, hogy a művezetőtől az ön­kormányzati vagyongazdálkodókig mindenki igyekezett és tette a dolgát. Jó part­nerség csak akkor van, ha a csapatnak van valamiféle kohéziója. Kétféle kohéziós erő van: az egyik maga az ügy, hogy azt a házat mindenki szeremé megmenteni, a másik meg a személyes kohézió, egy Piros úr vagy egy Farkas Mária, aki önmagában is elég jó ahhoz, hogy jó szakemberek gyűljenek köréje és higgyenek benne. Tehát én azt kezdem látni, hogy a jó csapathoz nem elég egy jó ügy, hanem kell egy-egy személy, akivel jó együttdolgozni. Ágostházi László - 1956 júliusában és augusztusában kezdtem el műemlékessé válni, amikor Nagyvázsonyban Éri István régészeti vezetésével dolgoztunk a vár helyreállításán. Sedlmayr János volt az építésztervező és akkor még sorolhatnék egy sor nevet, Gerő Lászlót, Papp Imrét és még sokakat, akik már felülről nézik azt, hogy mi itt min is törjük a fejünket és mivel győzködjük egymást. Az érték, amit Dippong Magdolna körüljárt és megfogalmazott abban a szűk terjedelemben, amit egy üyen körüljárás, ilyen rövid körüljárás terjedelmében meg lehet fogni, az így elfogadható, csak én jó szívvel hangsúlyoznám egy picit jobban, hogy a műemléknek van materiális értéke is. Itt kapcsolódik be a műemléképület jövőjét illetően az ingatlanfejlesztő gondolkodásmódja és a műemlék immateriális értéke, amit itt ebben a körben nálam hozzáértőbben nagyon sokan jól meg tudná­nak fogalmazni. És itt kapcsolódik be egy másik dolog, az értékminőség tutujgatása, megmentése, átmentése, vagy a jövő számára történő biztosítása. A kettőt nem sza­bad összekeverni. Beszélünk műemlékről, beszélünk épített értékről és beszélünk műemlékvéde­lemről, az épített értékek védelemről, de ne keverjük, legyünk tisztában a fogalmak­kal. Ma hallatlanul sok, nagyon okos előadást hallottunk és nagyon sok információ­hoz jutottunk hozzá. Mi az, ami mégis majdnem kivétel nélkül mindegyikből hiányzik? Meg tudja bárki is válaszolni, hogy mi az, ami hiányzik nekem ebből? Megítélésem szerint a legfontosabb tényező az ember. Az az ember, akit rá kellene beszélnünk, hogy becsülje a műemléket, és ebben a körben talán nem kell magya­rázni, hogy ezek az eszközök: a nevelés, a szakoktatás a középiskolától az egyetemig. Sőt már előbb, az óvodás korban. Ezzel önmagunkat és a társadalom egészét is egy jobb irányba, egy nemesebb gondolkodás irányába mozdíthamánk el. Fegyverneky Sándor - Igen, ez jól hangzik és teljesen egyetértek, de ahogy a műemléki környezetben nagyrészt az építtetőn múlik, hogy az értékekből mennyi

Next

/
Thumbnails
Contents