Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Kerekasztal beszélgetés 2007. augusztus 27. délután. Levezető elnök: Fegyverneky Sándor

marad meg és mennyi kerül bemutatásra, ugyanúgy az új épületek építésénél is nagyon sok múlik a befektető vizuális kultúráján, magamutogatásán, szerénységén, praktikusságán, és így tovább. És ha ezen elgondolkozunk, mi is mindig arra gondolunk, hogy a helyzet kulcsa az oktatás, a vizuális kultúra kisgyermekkori oktatása. Igazad van, valóban az óvodás korban kell elkezdeni ezt a dolgot. Én a svájciakról tudom, hogyha megfogan a gyermek, rögtön nyitnak neki egy bankszámlát. Ennek analógiájára már az édesanyáknál és édesapáknál kell elkezdeni a vizuális oktatást, mert a vizuális igényesség alapja a nevelés. Most tovább adom a szót Halmágyi Juditnak, aki nagyon sok oldalról látja az értékmentés, az értékteremtés, a tervezés és az önkormányzati döntéshozás kérdéskörét. Z. Halmágyi Judit - Valóban 20 éve vagyok praktizáló építész. Először nagy állami cégnél: a LAKOTERV-ben, majd a piaci átalakulás idején Virágh Csabával küzdöttünk saját kis irodánkban, majd hat éve volt szerencsém meghívást kapni Erick van Egerat-tól, hogy legyek a budapesti irodájában vezető tervező. Délelőtt volt látható az Andrássy út 9., akkor én még sajnos nem dolgoztam Egerat irodájában, de pontosan emlékszem, hogy müyen forradalmi hatása volt Egerat hozzáállásának a szakmánkra. Olyan kapukat nyitott meg, amiről nem is álmodtunk, vagy ahogy mi is szerettünk volna dolgozni, de nekünk - nem tudom miért - nem sikerült. Úgy gondolom, hogy ez hatással volt a magyar építészek lehetőségeire és a műemlékvédelemre is, vagy legalábbis egy másfajta rálátást eredményezett. Azóta, amióta ott dolgozom, rengeteg városi léptékű munkánk volt. Ugyanis Erick van Egerat egy másfajta, mondjuk tömören, egy európai munkamódszert honosított meg. Egy piaci alapú kreatív, többfajta szellemi értéket ötvöző városfejlesztési módszert vezetett be. Valószínű ennek a tapasztalatnak köszönhető, hogy jó három éve a Fővároshoz invitáltak, én pedig elfogadtam a meghívást. Ha egy adott tudással az ember helyzetbe kerül, akkor nem bújhat ki az alól, mert onnantól kezdve nem lesz hitele. Amikor ott a helyzet, akkor lépni kell! Én abban hiszek, hogy egy fejlesztés vagy bármilyen építés, az olyan folyamat, amelyben, ha mindegyik szereplő tudása legjavát adja, akkor mindenkinek a gondolatára egyformán szükség van, és ez kifejezetten előrevisz és épít. Tehát, ahogy Sándor is mondta, mi is a partnerségben Inszünk, és úgy gondolom, hogyha pontosan megadjuk egymás szakmáj ának a respektet, ha odafigyelünk egymásra, teljesen más eredmény tud kijönni és őszintén szólva, nekem nem volt még negatív tapasztalatom. Nagyon fontos odafigyelni az értékrendre és mindenkit meg kell hallgatni a saját szakmáján belül és ez nem egy additív folyamat, hanem egy ötvöző valami, ami nyilvánvalóan kulturálisan emel minden résztvevőt és nyilvánvalóan az eredmény is jobb lesz. Tehát lehet, hogy furcsán hangzik, de én hiszek abban, hogy attól lesz jó egy munka, ha az emberek ezeket a gondolati hullámokat le tudják venni, ha lelket tudnak adni az objektumnak. Ez az utolsó mikromolekulából is átjön és ettől egyszerűen sugárzása lesz egy épületnek. Ha mi is beletesszük a lelkünket, az furcsa módon lelket ad az épületeknek is. És úgy gondolom, hogy ebben a folyamatban a befektetőnek is ugyanúgy megvan a