Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Kerekasztal beszélgetés 2007. augusztus 27. délután. Levezető elnök: Fegyverneky Sándor

mik az értéknövelő tényezők. Én elkezdem sorolni: esztétikai érték, a környezet hozzáadott értéke. Esedeg a szerkezetből adódó, vagy a díszítőelemekből adódó érték, vagy valamilyen kidtúrtörténeti kapcsolódás, ezek mind-mind értéknövelő tényezők. De azért elég sok kéz lent maradt ám! Ezek a kétkedők pedig azt fogják valószínűleg mondani, hogy az, hogy műemlék házban lakom, az értékcsökkentő tényező. És mondjuk meg őszintén, elég sok értékcsökkentő tényezője van egy ilyen standard ingadannak. Gondoljunk például az elővásárlási jogokra. Vagy gondoljunk arra, hogy minden olyan tevékenység építési engedély köteles, ami esedeg egy másik házban simán elvégezhető. Gondoljunk arra, hogy az építési engedélyt műemlék esetében nem az önkormányzat adja ki, hanem a műemlékes hatóság, ami esedeg egy hosszabb procedúrát jelent. Tehát úgy gondolom, hogy ez egy olyan dolog, amit mindenkinek saját magának kell megítélnie, hog)' számára a műemlék értéknövelő vagy értékcsökkentő tényező-e. Akkor kerülünk igazán jó helyzetbe, hogyha ez a bizonyos eszmei érték és a piaci érték nem eltávolodik egymástól, hanem egymáshoz közelít, amire vannak jó példák. Gondoljanak csak a Várban lévő ingatianokra, arra a hatalmas ingadanértékre, ami egyrészt az egyediségükből adódik, másrészt az elhelyezkedésükből, meg hogy nagyon kevés is van, de azért az elhelyezkedése, meg az, hogy nagyon kevés van belőle, az azért a műemléki környezetéből is adódik. Ezek a műemlék ingadanok nem devalválódnak, tehát elértéktelenedésük sokkal-sokkal lassabb, sokkal kevésbé fog végbemenni, mint esedeg egy tucatiakásé vagy egy tucatiiázé. Tehát úgy gondoltam, hogyha gazdálkodunk, hogyha fejlesztünk, akkor az értékviszonyokat minden esetben fel kell mérnünk és talán a gazdálkodásnak ez a kulcsa, hogy mit mennyiért és mennyiből tudunk majd a végén értékesíteni. Úgy gondolom, hogy a műemléki ingatianokat jó felújítás mellett, funkcionálisan jól használhatóvá téve, bizony el lehet adni és ezeknek az értéke általában magasabb is, mint a standard ingadanoké, és ez üzletpolitika is. Fegyverneky Sándor - A délelőtti meg délutáni előadások is azt mutatták, hogy tulajdonképpen vannak nagyon jó példák és vannak sikerek a műemlék-felújításban, vannak lehetőségek, vannak gazdaságos ügyek és olyan is, ahol megvolt a rengeteg pénz, és volt annyi idő is, amennyi kellett. Talán az a baj, hogy nincs mindenütt elég idő és elég pénz, illetve amire Dopping Magda is utalt, hogy igazándiból a műemlékek felújítása, újrahasznosítása nem azoknak a beruházóknak való, akik nagyon gyorsan, nagyon komoly hasznot akarnak elérni, hanem azoknak, akik a távolba tekintenek. Tulajdonképpen amikor vita van a befektető, a felújító, az értékvédő és a hatóságok között, akkor én azt hiszem, hogy talán nem a megfelelő befektető kezébe került az ingadan, mert vagy nincs türelme, vagy pedig nem hajlandó azt a pénzt befektetni, amit a meglévő épületérték megkövetel. A hőgyészi kolléga, aki befektette a pénzét, Piros úr, ő mondott egy kulcsmondatot, vagyis hogy a műemlékérték igényel egy megfelelően bőséges programot és egy megfelelő mennyiségű pénzeszközt, és az a befektető, aki nem hajlandó ráfordítani azt a szellemi, illetve pénzügyi eszközt, amit megérdemel a műemlék, az nem lesz sikeres, az vitatkozni fog a hatósággal, az önkormányzattal, az engedélyezővel, az túlzó programot akar megva-