Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Plenáris ülés 2007. augusztus 27. délután. Levezető elnök: Mezős Tamás - Esettanulmányok - Farkas Mária: A soproni zeneiskola

FARKAS MÁRIA A SOPRONI ZENEISKOLA Kicsit szorongva készültem, látva, hogy a hatodik, hetedik, nem tudom hányadik előadó leszek és sokszor előfordul, hogy mire az ember odajut, hogy elmondja, amit szeretett volna, már minden elhangzott előtte. Most az a mókás helyzet állt elő, hogy egy olyan dologról fogok beszélni, amiben nem az épület lényeges, hanem a szituáció, amiről eddig csak érintőlegesen esett itt-ott szó. Különösen mókás a helyzet Kruppa kolléga után, aki azzal kezdte, hogy volt pénz. Ez különösen érdekes, mert én most tulajdonképpen egy önkormányzati tulajdonban lévő, pályázott pénzekből végrehajtott fejlesztésről beszélnék ennek az épületnek a kapcsán. Hog}' miért ennek az épületnek a kapcsán? Mert az utóbbi négy ilyen típusú munkánkra is fogok utalni. De nem véletlen, hog}' ennek kapcsán teszem ezt, mert itt volt olyan iszonyatosan szerencsés a sorsunk, amelyet valószínűleg a résztvevők személyisége tett lehetővé, illetve ennek köszönhető, hogy itt majdnem minden összejött. Mindig mondani fogom, hogy mi nem jött össze és Nagy Gergely a lelkemre kötötte, hogy azt is említsem meg, hog}' ez a munkánk ICOMOS díjat kapott, a csillagok eme szerencsés együttállásának köszönhetően. Akiket nagyon szerencsés csapatnak neveztem az előbb, abban mindenki benne volt, nem csak a Ititúhő tervező kollégáim, hanem a beruházó a város részéről az ügyet koordináló kolléganő, a helyi műemlékes kolléganő, akit hadd nevezzek néven, szegény Prekker Emma, és a kivitelező egy olyan építésvezetővel, akit azóta se győzök dicsérni és kívánok mindenkinek hasonló szerencsét. így együtt tudtuk ezt összehozni. A beruházás, illetve az egész kb. 4 év alatt bonyolódott le. Sopron városa úgy döntött, és ez egy fantasztikus döntés volt, hogy a korábban egy szép régi villában működő zeneiskoláját új helyszínre helyezi át. Ennek nyilván számtalan egyéb oka volt, de hogy ezt ebbe a bizonyos egykori konviktus épületbe, Sopron északi városrészébe, a Szent Mihály dombi városrészbe helyezi, ezt több szempontból nagyon szerencsés döntés volt. Egyrészt ezzel egy már legalább 20 éve üresen álló és amúgy is hányattatott sorsú épületet mentett meg a pusztulástól, másrészt olyan funkciót helyezett bele, ami majdnem konform volt az épület eredeti rendeltetésével. Itt már elhangzott, hogy az a legszerencsésebb, ha megmarad a funkció, tehát itt némileg ez is teljesült. Ebbe az épületbe egy olyan nyilvános funkció került, ami a látogathatóságot hosszú távon garantálja, tehát közkinccsé tette az épületet és nem utolsó sorban a városrészt, ami szintén egy jobb sorsra érdemes, kissé lepusztult városrész, aminek remélem, hogy hosszú távon némileg szintén beindította az újjáéledését. Ezt a döntést egy nyilvános pályázat követte, ami megint azért nagyon jó, mert az egyik legszerencsésebb módja volt annak, hogy erre az adott funkcióra kiválasszák a megfelelő tervet és ennek a birtokában kezdjenek az anyagi megvalósítás útján továbblépni. Ezt a pályázatot volt szerencsénk megnyerni, amikor is 2000 eleje volt. Ez megint azért lényeges, mert itt volt idő, amire már én is és mások is utaltak. A másik nagy titka ennek a viszonylag sikeres projektnek, hogy nem volt olyan iszo-