Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Plenáris ülés 2007. augusztus 27. délután. Levezető elnök: Mezős Tamás - Esettanulmányok - Vincze Miklós: Többfunkciós művészeti központ kialakítása műemlék épületben (Budapest, Király u. 26.)

A fő kérdés számunkra az volt, hogy ebben a műemlék házban megtaláljuk-e azt a szellemi értéket és központi víziót, amely számunkra jelként kell hogy működjön, és képviselni tudja a szellemi alkotás, a design világát. Mi azt vizsgáltuk, hogy funkcionálisan tudunk-e ebből a házból alkalmas épületet teremteni, és a szerkezetek engedik-e számunkra azt, hogy megfelelő kiállító tereket alakítsunk ki. Ezért volt fontos az, hogy a házba érkező ügyfelek ne csak kiállítótermeket, hanem olyan inkubátor funkciót is találjanak, amelyben dolgozni tudnak, amelyben hasznosítani tudják a ház értékeit. így került a ház tetejére 27 műterem, míg az alsó négy szint kiállítási funkciót tölt be. A ház megjelenését értelmeznünk kellett. Nagyon fontos volt számunkra, hogy olyan jelet adjon, amely a szellemi termék alkotási folyamatának egyfajta üzeneteként is működik. A cég emblémájából azt a bizonyos kék éket jelölni tudtuk a házon és ez a jel egy alkalmasnak bizonyaik arra, hogy az eredeti műemléki állapotot és a visszaállítás területét jelölje. Alkalmasnak mutatkozik arra is, hogy erre építsük fel a ház kommunikációját. A ház adatairól néhány számot hadd mondjak el. Bruttó alapterülete 11 800 m

2

, amelyből a nettó alapterület kb. 9300 m

2

, a kiállítótermek területe 5600 m

2 lesz, ez a műcsarnoknak kb. a kétszerese. Az inkubátor zóna, tehát a műtermek területe 2700 m

2

, ahol 27 műtermet tudtunk kialakítani. Nagyon fontos volt számunkra, hogy a ház központi részét az udvart, mint aulát meg tudjuk tartani, mintegy akciós, attrakciós helyet, amelyre feltűztük a ház különböző funkcióit, tehát a kiállítótermeket, az inkubátor részt is. Az inkubátor rész az üvegtető fölé került. Olyan szerkezetet tettünk az aula fölé, amely szerint funkcionálisan is alkalmas és jel tartalmában pedig igazodik a ház eredeti szerkezeti összefüggéseihez. Hild már az 1840-es évek elején egy olyan szerkezeti rendszert vázolt fel, amelyben a teljes pincét kihasználta, tehát az egész területet alápincézte. Ez nagyon fontos volt légtechnikai okok miatt is. Az eredeti összefüggéseket csak részben találtuk meg. Ez azt jelenti, hogy a ház udvar alatti balszárnya az eredeti állapotában megtalálható volt, de a jobb oldali szárny nem volt alápincézve. Elkezdték az alápincézést, de nem fejezték be. Mi ezt a lehetőséget kihasználtuk és a pince szárítása miatt is kivettük a földtömeget és a pince közepén egy födémet tettünk be. Ezzel a pincének egy érdekes fényösszefüggést tudtunk kitalálni. A századfordulón készített fotó azt mutatja, hogy az eredeti koncepcióhoz képest a századfordulón a homlokzatok kialakításában lényeges változás történt és ez azt is jelentette egyben, hogy meg kellett vizsgálnunk, hogy a műemlék eredeti állapotát az 1850-es évek és a 1900-as évek fordulóján kialakult helyzet milyen módon befolyásolta. Divat volt ez idő tájt, hogy kivették az utcafronton levő kőpilléreket és acélpillérekkel helyettesítették. A homlokzat elé pedig 60-80 cm-es mélységben egy új üvegfalat tettek, ezzel kialakították az utca és az üzletek közötti szerves kapcsolatot. Ezt nyilván nem lehetett megtartani, hiszen ezek a portálok kilógtak a járdára. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek fordulóján egy új osztásrendet alakítottak ki, amely mögött ott voltak az eredeti acélpillérek.