Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Plenáris ülés 2007. augusztus 27. délután. Levezető elnök: Mezős Tamás - Virágos Gábor: Ingatlanfejlesztés és régészeti tevékenység

A másik a kivitelezés közbeni felügyelet és a mentőfeltárás. Ilyen volt például az M7-en, ahol az útpálya egyik felén dolgoztak a régészek, miközben a másik felén az útépítő kamionok közlekedtek. És hogy milyen eredményeket lehet elérni egy ilyen mentő tevékenységgel, arra jó példa a lengyeli késő rézkori település, amit három darab cserép jelzett előzetesen a felszínen. Egyszerűen nem lehetett számolni azzal, hogy milyen jellegű lelőhely kerül elő. Egy longobárd temető egyetlen sírja esett bele a feltárási területbe, ezt azóta egy négy éve zajló német-magyar együttműködési projekt keretében kutatják akadémiai szinten. Természetesen számolni kell a talajvízszinttel és annak változásával is. Sokszor olyan területeken folyik az adatmentés, az iriformációkezelés, ahol előzetesen nem lehetett számítani arra, hogy mi fog előkerülni. A megelőzés tekintetében ugyan a jogszabály kimondja a régészek bevonását már a tervezés fázisában, azonban erre sajnos csak nagyon ritkán szokott sor kerülni. Hogy ennek mi az oka, azt lehet vitatni. Az a fura, hogy ez közös érdeke lenne minden érintettnek. A beruházó egyrészt kapna egy olyan kockázatelemzést, ami alapján el tudná dönteni, hogy megéri-e neki a beruházás, hogy mennyivel lesz drágább, mennyivel kerül több időbe a tevékenység a régészet miatt? Másrészt olyan adatszolgáltatáshoz jutna, ami beépíthető lenne a saját projektjébe, adott esetben értéknövelő tényezőként. A Hivatalnak is fontos lenne, hiszen döntésmegalapozó és tudományos szempontból is lényeges adatokhoz jutna. Itt szeretném megjegyezni, hogy véleményem szerint alapvetően téves az az általános hivatali megközelítés nyilván ez alól a jelenlévők mindig kivételek -, hogy a hatástanulmány nekik szól. Én azt gondolom, hogy a hatástanulmány nem a Hivatalnak, hanem a megrendelőnek szól! Célja az, hogy a megrendelő kapjon egy korrekt, szakmailag megalapozott tájékoztatást és fel tudja mérni, hogy mit kell elvégezni. A Hivatalnak nem felülvizsgálni kellene ezeket a hatástanulmányokat, hanem éppen erre alapozva kellene meghozni a döntését, hiszen azért készül a hatástanulmány, hogy rendelkezésére álljon egy olyan anyag, ami alapján döntést lehet hozni. Nyilvánvaló, hogyha tévedések, hiányok vannak benne, akkor azt pótoltatni kell vagy javíttatni kell, de ez lenne az ideális működés. Természetesen ez csak abban az esetben működhet, hogyha az illetékes szakértők megfelelő hozzáféréssel rendelkeznek a valóban közhiteles adatbázishoz. És ennek a mondatnak minden egyes szavára hangsúlyt lehetne tenni. A megelőzéssel kapcsolatos másuk probléma, hogy az örökségvédelmi ágazat összességében meglehetősen súlytalan. Nagyon gyenge az érdekérvényesítő ereje a gazdasági oldallal szemben, ahol hiheteden lobbi erők működnek, így aztán nagyon kérdéses az, hogy a határozott ellenállás, az egy kézből vezérelt iránymutatás hatásos lehet-e vagy inkább párbeszédre, kommunikációra kellene alapítani a jövőben a munkát. A kármentések, a megelőző feltárások esetében kérdéses az, hogy mennyire hatékony a rendszer és hogy meddig javítható. Teljesen egyértelmű, hogy azon a területen, ahol megtörtént az alapos terepbejárás, tanulmányokat készítettek, megcsinálták a megelőző feltárást, ott egy 20 km-es szakaszon hozzávetőleg 25 új lelőhelyet lehetett találni kb. 55 ezer m

2 további feltárandó területtel. Tehát a hatásfok nagyon kétes. Nagyon függ az egész az ár, az érték és az idő arányától. Lehet rövi-