Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Plenáris ülés 2007. auguztus 27. délelőtt. Levezető elnök: Varga Kálmán - Hozzászólások - Nagy Gergely

ingatlanfejlesztés, a gazdaság és a társadalom időben fennálló valóságos problémáit elemezte. Fejérdy Tamás előadásában, ha nem is adott módszert, de legalább egy olyan szemléletet, egy olyan kísérletet mutatott be, amely a műemlékes szempontokat hasonló súllyal veszi figyelembe, mint a többi szempontot. Én azt szeretném kérni a műemlékes szakma képviselőitől, hogy legyenek jó és tárgyalóképes partnerek. Az adott helyzetben olyan fórumokat, olyan lehetőségeket kell teremteni, hogy az valóban négy-hat-nyolc szemközti tervezés közbeni konzultációs lehetőségeket biztosítson a befektető, a beruházó és az engedélyező részvételével, hogy ne azt kapja az ember, hogy csináltasson meg egy tervet és majd két hónap múlva, ha kész van, akkor majd három hónap múlva adunk rá választ. így nem lehet sem lojalitást, sem kompromisszum-készséget elvárni a befektetőtől és kialakul az ellenségeskedés. Én nagyon-nagyon fontos szerepet szánnék a civil szférának, a kommunikációnak és az értékeink megszerettetésének is. Elég sok jelét látom annak, hogy ez már valahogy elkezdődött, de még sok a teendő, hogy a belvárosban, vagy a VIII. kerületben lakó emberek is észrevegyék, hogy milyen szép helyen laknak, hogy mit tudnak tenni az értékek megőrzésének érdekében. Nagy Gergely - Én teljesen egyetértek Alföldi György előadásával, csak nem itt, és nem most érvényes az, amit elmondott, mert ma a műemlékvédelem Magyarországon olyan helyzetben van, mint egy western filmben az a cowboy, aki beszorult az asztal mögé a sarokba, s mindenki arra lő, és aki belép a terembe, az is arra lő, amerre a többi lő. Ez ellen fogalmaztuk meg másik oldalról az integrált műemlékvédelem csodálatos összetett voltát, de ha ezt a valósággal összehasonlítjuk, akkor kiderül, hogy egy olyan fogalomról beszélünk, amit ezen a körön kívül senki más nem ismer és nem is használ. Amikor megalakult a Nemzeti Építészeti Tanács, akkor felmerült a kérdés, hogy miért maradt ki abból a műemlékvédelem. Az egyik vélemény szerint azért, mert az Építészeti Tanács táguló köreibe belefér a műemlékvédelem is, a másik vélemény szerint egyszerűen kifelejtették. Ha egy műemléki tervező jelentkezik DLA képzésre, azt mondják, hogy tatarozóknak nem való ez a képzés, de ugyanakkor az építészhallgatók körében az építészettörténet népszerűsége és a saját környezet-kultúrájuk iránti érzékenysége tragikus mélységbe zuhant. Ha az együttműködésről beszélünk, akkor úgy érhetjük el azt az ideális állapotot, amit Alföldi György mondott, hogyha egy adott szabályozási tervvel kapcsolatban az ingatlanfejlesztő azt mondaná, hogy a szabályozási terv azért rossz, mert megfeledkezett a Hivatal egy olyan értékről, amit ő be szeremé illeszteni a programjába. Ez a legritkább esetben fordul elő, és ha van is egy pár ilyen őrült építész, ingadanfejlesztő, aki ilyenre adja a fejét, az nagy valószínűséggel most itt ül a teremben és fél kezünkön meg tudjuk őket számolni. Tehát amikor az egész társaság által elfogadott általános értéket úgy ítéljük meg, mint például Hollókő esetében - aminél jobban elismert érték már nem lehet, hiszen világörökségi terület -, ahol mi a 327 fős település nyakán hagytuk a világörökségi probléma összes gondját. A tokaji világörökségi területen pedig három erőmű döngeti a kultúrtáj kapuját, és hogyha a sza-