Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Plenáris ülés 2007. auguztus 27. délelőtt. Levezető elnök: Varga Kálmán - Alföldi György: Az épületek műemlékké válásának társadalmi-gazdasági hatásai

állami gondoskodásban részesült minden, meg mindenki. Azóta megváltozott a világ. 1999-től, amióta a Józsefvárosban dolgozom, szembe kellett néznem azzal, hogy ez a gondoskodás elmúlt és hála istennek, hogy elmúlt, és hogy az épületkincs, az épületvagyon mindnyájunk közös kincse lett, mindnyájunk közös értékévé vált és ezért az gondolom, hogy ezek megújítása közös feladatunk. Józsefváros Budapest talán egyik legheterogénabb kerülete, sőt Budapestnek azon részei is itt vannak, ahol az ott élő társadalom olyan helyzetbe került, hogy saját erejéből már nem képes kilábalni az adott helyzetből. Tehát a mi feladatunk, a közösség feladata az, hogy mind a társadalom, mind az őt körülvevő épületkincs fennmaradásához megadja a szükséges segítséget. Azt gondoltuk, és most is azt gondoljuk, hogy az épületkincs a társadalom megújítása érdekében felhasználható eszköz. A házak felhasználása sokrétű lehet. Csak egyet nem lehet tenni ma már Budapest belvárosában: semmit tenni. Lehet az épületeket restaurálni, felújítani, átalakítani, uram bocsa lebontani is. Mi azzal kísérletezünk a Józsefvárosban, hogy megpróbáljuk, hogy mi van akkor, ha lebontunk egy épületet és a helyén új életet teremtünk. E körül lehetnek szakmai viták, de szerintem ezeket az épületeket le lehet bontani. Ezután szeretnék egy pár elméleti alapvetést tenni arról, hogy szerintem mi az ingatianfejlesztés, és mi a műemlékvédelem Az ingatlanfejlesztés számomra azt a tevékenységet jelenti, amelynek eredményeként olyan épületek jönnek létre, amelyek használhatók, eladhatók, bérbe adhatók és emellett azt, hogy a fejlesztő bevételei meghaladják a kiadásokat. A fejlesztők hozzák létre a világ épületállományának jelentős részét, ma már a nagyobb szervezetek ingatlanfejlesztők segítségét veszik igénybe. Az ingatlanfejlesztés nem újkeletű dolog, hiszen ha a 19-20. század fordulójára gondolunk, amikor a Sugárút mentén vagy a Nagykörút mentén felépültek a bérpaloták, azokat is a korabeli ingatlanfejlesztők hozták létre, csak őket még háziuraknak vagy házépítő Rt-nek hívták. A cél akkor is ugyanaz volt, mint ma, hog)' hasznos, hasznot hozó értékes épületeket hozzanak létre. Ezeknek az épületeknek a jelentős részét ma már védjük, hiszen műemlékké váltak. Az a szakterület, amit én képviselek, ennek az ingatlanfejlesztésnek csak egy része. Ez az ún. közösségi ingatianfejlesztés, hiszen a Józsefvárosban a REV azzal foglalkozik, hogy hogyan lehet azokon a területeken beindítani a fejlesztéseket és az épületek fenntartását, ahol piaci fejlesztők nem jelennek meg. Természetes, hogy önkormányzatoknak is csak a piaci fejlesztők logikájával lehet előrelépni ahhoz, hogy előbb-utóbb egy fenntartható világhoz, egy fenntartható környezethez jussunk. Hiszen elmúlt az az időszak, amikor az épületek fenntartására nagyon komoly állami pénzek jutottak. A mi tevékenységünk Budapest belvárosában - hasonlóan azokhoz, akik az ország más településein dolgoznak - régi épületekhez kapcsolódik. Érdemes ezért leszögezni, hogy nem az a fejlesztő, aki lebontja a házat, nem az a műemlékvédő, aki védi a házakat, hiszen mindannyian egy egységes épületkincséit és környezeti minőségért dolgozunk. Az, hogy mi a műemlék, a jelenleg érvényben lévő örökségvédelmi törvény alapján kerül meghatározásra. A műemlékekre és azok védelmére