Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)
Plenáris ülés 2007. auguztus 27. délelőtt. Levezető elnök: Varga Kálmán - Mezős Tamás: Fenntartható fejlődés és a műemlékvédelem
Mivel az épület rendkívül igényes és nagyon szép részletekkel épült, mi is próbálkoztunk igényes módon megtervezni azokat a változásokat, amelyek az épületen történtek. Az oromfalakat át kellett építeni, mert meglepő módon ezek a téglaszerkezetek szinte semmilyen módon nem voltak kikötve a fedélszékhez, úgyhogy a fedélszék megbontásakor instabillá váltak. Eredetileg nem kívántuk elbontani, de végül is vasbeton szerkezetből épültek újjá. Mindegyik oromfalon új nyílások is készültek, amit a megváltozott funkció tett szükségessé. Az oldalszárnyra tervezett ráépítés állékonyságát acél megerősítések biztosítják. Az építés közben elsősorban üzleti célokból elkészült egy mintalakás, ami végül is mindenki számára nagy tanulság volt, hiszen ebből derült ki, hogy a loft elképzelés megállja-e a helyét ebben az épületben. Úgy tűnt, hogy igen. Az az életérzés, amit a nagy belmagasság, az egybenyitott hatalmas terek sugallnak, az tényleg egy másfajta életforma. A legkisebb lakás 74 m 2 , a legnagyobb 250 m 2 . Tehát ezek tényleg nagyon komoly alapterületű terek. Szerencsére az elkészült épület erősen hasonlít a tervekre. Ez nagy megnyugvással töltött el mindenkit. A Duna felőli oldalról látszik annak a szándéknak a megvalósulása, ami a két épület kapcsolatát mutatja. Az elválasztás és ugyanakkor az összefonódás azokkal a pici jelekkel, azokkal a pici építészeti mozdulatokkal jelenik meg, mint a keret, amely bekeretezi az oldalszárnyat, ugyanakkor egy vonalként át is fút az új épületből és így egységet alkot. MEZŐS TAMÁS FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ÉS A MŰEMLÉKVÉDELEM Amikor összeállítottam előadásomat, lelki szemeim előtt az a labda volt, amit Varga Kálmántól kaptam június 11-én, amikor átvettem Tőle az elnöki tisztséget. Ezt a labdát most el is hoztam magammal. A gesztus mottója az volt, hogy emlékeztessen a műemlékvédelem csapatjáték jellegére és arra, hogy én bekerültem ebbe a csapatba június 11-én. A labdát azért választottam előadásom indító motívumának, mert érzésem szerint azt, amit Kálmán akkor gondolt csapatnak, én most szeretném kibővíteni. Szerintem ugyanis a műemléki helyreállításokban nem csak az a csapat létezik, amelyik a Hivatalban működik. Természetesen az is nagyon fontos része a folyamatnak, de az együttműködők köre sokkal tágabb. Mindenek előtt ebbe a csapatba kell sorolnunk azokat, akiké az emlék és azokat, akiknek valamilyen funkciót kell találniuk az emlékeknek, tehát az ő gondolkodásukat is figyelembe kell vennünk akkor, amikor dolgozunk. A következő csapatrész az ingadanfejlesztő szakma. Ok biztosítják annak a lehetőségét, hogy legyen fejlesztés, legyen helyreállítás, és hogy a program megvalósulhasson. Ebben a folyamatban a területért felelős szervezetnek is meg kell jelennie és ez a területért felelős szervezet az én felfogásomban nem más, mint az önkormányzat. Persze nem lenne igazságos, hogyha a civil szervezeteket ebből a sorból kihagynám, mert ez alatt a három hónap