Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Összefoglaló - Mezős Tamás

tegnapelőtt délután elbúcsúztam a konferenciától. Azt gondolom, hogy ez a mai délelőtt is tovább árnyalta a képet. Őszintén szólva nem állítom, hogy végeredményben sok új információt hozott volna számomra, de azt, hogy egymás között egy ilyen nagy társaságban kibeszémettük ezeket a problémákat, mindenképpen fontosnak tartom. Lényegesnek tartom azt, hogy mind a két fél a maga szempontjait talán egy picit jobban tudja artikulálni, és ezután fogadókészebb lesz a másik fél érdekei és a másik fél szempontja iránt. Azt írtam fel a hétfői pengeváltás és a mai beszámolók kapcsán is, hogy a legfontosabb a kiszámíthatóság. A kiszámíthatóság minden oldalról fontos, a magunk oldalán a segítségnyújtás hihetedenül fontos szempont kell hogy legyen. Lényegében ezt támasztotta alá az is, amit Vasvár kapcsán a múzeumigazgató kolléga elmondott. Ott a kutatások előbb zajlottak le, ezért nagyon nagy százalékban egyértelmű volt, hogy mire lehet számítani. Kőszeggel szemben itt nem volt szükség arra, hogy ad hoc döntések szülessenek. Itt nem volt olyan, hogy az egyik héten elkészül valami, a következő héten pedig le kell bontani. Hogy ilyesmi ne forduljon elő, ez csak úgy lehet, hogyha a kutatások előzetesen lefolytatódnak. Az előzetes kutatások eredményei alapján lehet a tervezést megindítani és akkor nincsen arról szó, hogy helyreállítás közben azon gondolkozunk, hogy összenyitunk-e szobákat, vagy hogy az ajtó megnyitható-e, vagy sem. Meggyőződésem szerint ezeket a kérdéseket igenis az előzetes kutatásoknak el kell tudni dönteni és nem a kivitelezés folyamatában kell erről vitatkozni, vagy ne adj isten olyan következménnyel szá molni, mint a büntetés, vagy a bírság kiszabása. Lehet, hogy az előzetes munka időigényes, lehetséges, hogy pénzbe kerül, de elkerülheteden és nagyon fontos, de nagyon szükséges a pályázatok miatt is. Tudom azt, mert társa voltam Barma Sándornak, sok pofon viselésében Héderváron, hogyha lehetett volna előre mdni dolgokat, hogyha előre meg lehetett volna határozni feltételeket, akkor már az az ominózus szigetelési pályázat is egyszerűbb, tisztább és talán eredményesebb lehetett volna. Talán másra is igaz, hogy az EU-s pályázatok sajnálatos módon nem arról szólnak, hogy közben a tények megváltoztatják a tartalmat, hanem arról szól az élet, hogy van egy pályázat, amit az ember megfogalmaz és utána akkor is, ha a tények másról beszélnek, akkor is kőkeményen az eredeti terveket kell megvalósítani, mert különben egyszerűen ráhárítják a költségeket. Tehát számomra ennek a mostani beszélgetéssorozatnak ez is az egyik tanulsága volt. Sajnos a programból kimaradt az ipari emlékekről való beszélgetés, pedig a barnamezős beruházásokkal igenis foglalkozni kell. Budapesten 10 ezer négyzetméter számra van csak a MÁV-nak vagy a honvédségnek ilyen területe és országosan is igaz, hogy kiváló emlékek esnek ezekbe a területekbe. A Honvédelmi Minisztériummal zajlik a finom pengeváltás a hűvösvölgyi HM-3 vagy a Bolyai Akadémia ügyében. A HM el szeretné adni, mi pedig nyilvánvalóan azt szeretnénk, ha megmaradna. Ezeknek az emlékeknek a szerepe nagyon jelentős, és akkor visszautalnék talán a vasvári példára, arra, hogy a funkcióváltás időben való megfogalmazása, a jó hasznosítás müyen jelentőségű. Jó, ha nem az történik, hogy megmentjük a házat, csak azt nem tudjuk, hogy a későbbiekben majd mi fog történni vele. Ezért azt gondolom, hogy a műemlékvédelemnek ezzel a speciális területével, a rozsda-övezetekkel is érdemes lenne a jövőben foglalkoznia.